Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395

ÍRÁS KATALIN Ennél is nagyobb sérelem okán ragadtak tollat a Terézkörúti Színpad színészei 1930 januárjában. A magyar színésztársadalom érdekvédelmi és információs szaklapjában, a Szmészújságban levélváltás zajlott az alkalmazottak és a kabaré vezetősége között a korszak fő reklámozási formája, a színházi plakát okán. „Az igazságtalanságok sorozata adja kezünkbe a tollat, hogy tiltakozzunk és rámutassunk arra a helytelen politikára, amelyet a t. Igazgatóság ellenünk és saját maga ellen folytat. A t. Igazgatóság azt hiszi, hogy felszólalásunk helytelen és hogy nincs hozzá jogunk, ezzel szemben megállapítjuk, hogy kötelességet teljesítünk saját magunkkal és a t. Igazgatósággal szemben. Saját magunkkal szemben azért, mert ha alkalmazottak vagyunk is, de emberek, művészemberek vagyunk, mindegyikünk letette külön-külön a színművészetből az érettségit és akiknek minden szegénysége ez a kis név, amit hosszú évek során becsületes munkával szerzett és amely nevek soha, sehol arra a vállalatra, ahol szerződésben voltak, szégyent nem hoztak. Csak a Terézkörúti Színpad szégyenli nevünket hirdetni, csak itt történnek velünk igazságtalanságok. Csak itt okoz nekünk az Igazgatóság anyagi és erkölcsi kárt, csak itt folytatják azt a rövidlátó politikát, ami ellen most már tiltakoznunk kell, még mielőtt egészen a feledés homályába merülnénk. Tiltakozunk, mert azért a szeretetért, amellyel mindegyikünk a színházzal, az igazgatósággal szemben viseltetik, nem ezt az elbánást érdemeljük. Politikának is rossz, mert elkeseredést, ellenszenvet szül a társulatban, megbontja aranyos humorát, jókedvét. Kihatással van a színpadra, előadásra, közönségre, igazgatóságra, pénztárra és természetesen - megmondjuk őszintén - a mi zsebünkre, elhelyezkedési lehetőségeinkre. Helytelen az igazgatóság szempontjából, mert nem lehet érdeke, hogy csak idegen színházak nálunk vendégszereplő tagjainak csináljon reklámot, hanem elsősorban a saját állandó társulatának. Most azt mondja az Igazgatóság, hogy mi jogtalanul avatkozunk olyasmibe, amihez semmi közünk, hogy erőszakos kézzel nyúlunk olyan dologhoz, ami az Igazgatóság legszentebb joga. Hát nem így van! Kenyerünk javát mi is a színháznál fogyasztottuk el, ott is kerestünk, becsülettel, munkával, valami kis hozzáértés ragadt reánk is. Nem szégyen, ha a t. Igazgatóság jogos panaszunkat jóhiszeműen megfontolás tárgyává teszi és változtat helytelen politikáján. A leghatározottabban tiltakozunk az állandó mellőzések miatt és kérjük, hogy ez a jövőben pótoltassék. Isten áldása is csak azon vállalaton lehet, ahol a szeretetért szeretet jár! A színház társulatának névsorát, a mi becsületes jó nevünket a t. Igazgatóság olyan gondosan titkolja, hogy a közönség csak az előadás alatt veszi tudomásul, hogy mi is itt vagyunk, pedig tessék elhinni, hogy van Pesten, sőt Budán és vidéken is sok olyan ember, aki bejönne a mi nevünkre is a színházba, ami egyikünkre sem lehet közömbös, mert mi is azt akarjuk, hogy a vállalat viruljon, ehhez a tudásunkkal, nevünkkel akarunk hozzájárulni. De hogy erre nyomtatott bizonyítékunk legyen: fontos a plakáthirdetés." Az igazgatóság válasza: „Válaszolva dátum nélküli levelükre, tisztelettel közöljük Önökkel, hogy levelük a legrosszabb időben érkezett. Talán az első eset volt, hogy a Terézkörúti Színpad néhány vendéget szerződtetett műsorára, akikkel szemben élt azzal a régi szokással, hogy elsősorban hirdette őket. Ugyanakkor nem feledkezett meg a saját társulatáról sem, akik a műsor lehirdetésekor - éppen 384