Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395

ÍRÁS KATALIN A legmagasabb fizetést (725-775 pengő) Salamon Béla kapta. A társaihoz képest kimagasló illetményre két magyarázat is szolgál. Salamon 1933 óta már nem rendes tagja, hanem állandó vendégszereplője a kabarénak, azaz gázsija is magasabb. Ugyanakkor ő volt a főváros legnépszerűbb kabarészínésze, személye a sikeres előadás garanciája, bármelyik pesti kabaré boldogan alkalmazta. Neki nem kellett kicsinyes összegekért direktorokkal alkudoznia, a feltételeket nagyobbrészt ő szabta meg. Salamon után a második hely Békeffié (400 pengő), aki utolsó szezonját töltötte a Terézkörúti Színpadon, 1936 őszén már saját kabarét nyitott. Már ismert kabaréíró és konferanszié, de még nem érte el pályája csúcsát, amint az jövedelméből is kiderül. Ezzel együtt így is a társulat átlag fizetésének két-háromszorosát kereste. A 200-250, illetve 100-150 pengős csoportot a színházi hierarchia szabta meg: az alsó csoportban az epizodisták, feljebb a nevesebb művészek. A fenti adatsorhoz viszonyítási pontot házon belül is találunk (ugyanazon az íven), a színház portása, illetve Hahn Sándor kellékes 126 és 122 pengőt kerestek havonta. Ha kereseti szempontból a kabarét nagyobb színházzal hasonlítjuk össze, a kép differenciáltabb lesz. A Vígszínházban Gombaszögi Ella egyheti keresete (ha minden este fellépett) 600 pengő volt, Cs. Aczél Ilona egy fellépésért 60 pengőt, Honthy Hanna 80 pengőt kapott.

45 A korabeli sztár az átlag pesti kabarészínész jövedelmének tízszeresét kereste meg, a jónevű drámai színész három-négyszeresét (pl. Sulyok Mária öt estére 130 pengőt kapott).

46 A kisebb fizetésű „nagyszínházi" színészek, mint pl. Berky József nevével sokszor találkozunk a Terézkörúti Színpad színlapjain. Számukra, kiknek művészetét anyaszínházukban előadásonként 5 pengővel honorálták, a kabaré állandó mellékkereseti lehetőséget biztosított. A nagyszínházak rosszul fizetett másod-harmadrendű színészei ugyanolyan keveset kerestek, mint a kabaré alsó fizetési csoportjába tartozók, ebben nem volt különbség. Viszont amíg drámai színész fellépett kabaréban, addig kabarészínészt nem hívtak nagyszínházi vendégszerepre, s ez már az összesített jövedelemben megmutatkozott. A rendelkezésünkre álló illetményjegyzék nyilvánvalóan nem tükrözi a kabarészínészek valós jövedelmét, hiszen más kabarékban is vállaltak vendégszereplést, illetve különböző kulturális rendezvényeken léptek fel. Emellett a magyar filmgyártásból is kivették részüket, ők azok, akik a nagyszínházak kis színészeivel karöltve a magyar filmek epizodistái. Azonban a kabarészínészek mind jövedelmükkel, mind megítélésükkel elégedetlenek voltak. A színházon belüli konfliktusok kivétel nélkül abból eredtek, hogy minden adódó alkalommal éreztették velük a színésztársadalmon belül nekik juttatott másod-, vagy harmadrangú szerepüket. A kabaré „lenézése" egyidős a műfajjal. Már megszületése pillanatában, 1901-ben közleményt jelentetett meg az Országos Színészkamara, mely szerint magyar színészhez nem méltó kabaréban fellépni, s aki ezt a szabályt megszegi, azt szerződésbontással, sőt a kamarából való kizárással büntetik.

47 A határozat a műfaj népszerűvé válásával érvényességét vesztette, de a hozzáállás nem sokat változott. OSZK Kézirattár. A Vígszínház pénztári naplója 1936. március 6. - október 26. 46 Uo. 47 ALPÁR 1978. 18.p. 382