Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395

ÍRÁS KATALIN számukra az áhított karrier, s hogyan váltak népszerű budapesti színpadi szerzőkből másodrangú filmes „gagman"-né. A Terézkörúti Színpad szerzőiből kiválasztott csoport már az 1923. decemberi premiertől kezdve folyamatosan jelen van, mégis az első hat évet Nagy Endre fémjelzi. A legtöbb jelenetet és konferanszot is ő írta. Nagy Endre már a kezdetektől élesen elkülönítette saját kabaréműsorát a Salamon Béla főszereplésével színre került egyfelvonásosoktól. A műsoridő is szigorúan megosztott volt: az első részben Nagy Endréé, a másodikban Salamoné volt a színpad. Ez az elkülönülés még a konferanszban is megjelent, igazgatótársát minden alkalommal egyformán jelentette be: „Hölgyeim és Uraim, kabaréműsorunk véget ért, következik a Salamon-bohózat."

39 A nézőtéren azonban nem mindenki értette meg a szavakban rejlő ironikus célzás jelentését. Visszavonulása után egyre inkább előtérbe léptek a többiek, élükön Békeffi, Vadnai, Kőváry, László Miklós, Lőrincz Miklós. Jellemző, hogy a konferanszié személye általában megegyezik az adott műsor fő szerzőjével. 1932 októberében lépett fel konferansziéként Vadnai, s a műsor teljes egészében nevéhez köthető. 1933 áprilisában Kellér Dezső mutatkozott be ebben a szerepkörben, s egyben a műsort - három szám kivételével - ő írta. Ugyanez figyelhető meg a későbbiekben, Békeffi és Kőváry idején is. A kabarészerzők nem voltak egy-egy színház házi szerzői, írásaikkal valójában „házaltak" a pesti kabarék között. Céljuk természetesen minél több jelenet, dal stb. eladása volt. Elég egyszer végiglapozni Alpár Ágnes kötetét ahhoz, hogy kitűnjön, a két világháború közötti pesti kabarékban ugyanaz a nyolcvan-kilencven színpadi szerző ontotta magából szellemességét, akik a Terézkörúti Színpadot is ellátták darabokkal. így a kabarészínházak legfeljebb az előadásmódban mutathattak éles különbséget. Azonban volt egy nagyon fontos jelenség, amelyet nem hagyhatunk említés nélkül. A Nagy Endre alkotta politizáló kabaré 1936-ban elköltözött a Teréz körútról. Békeffi László a Gresham-palota földszintjén, Nagy Endre egykori Pódium kabaréja helyén saját kabarét nyitott, Pódium írók Kabaréja néven. A hely és a névválasztás nem volt véletlen, Békeffi a Nagy Endre-i irányzatot kívánta feléleszteni, s merész szókimondásával az 1940-es évek elején a már háborút viselő, egyre radikálisabban jobbra tolódó országban a civil ellenállás és különvélemény szigetét jelentette. Sajnálatos módon igen kevés eredeti forrásanyag maradt fent a színpadi szerzők jövedelmeiről, kereseti viszonyairól. 1924. január 6-i számában Az Est színházi rovatában Nagy Endrével készített riportot közöl, melynek témája a szerzői tiszteletdíjak és színpadi szerzők helyzete. „A kabarék szaporodnak s a régi, híres kabarészerzők ugyanilyen arányban fogynak" állapítja meg a hírlap tudósítója, majd felteszi a kissé vészharang színezetű kérdést: „Hol vannak a régi szép kabaréesték, hol vannak a régi ragyogó nevek a kabaré műsoraiból?" Nagy Endre válaszában arról panaszkodik, mennyire nincsenek anyagilag megbecsülve a kabaréírók. A régi, azaz a világháború előtti és a húszas évek közötti különbségeket Nagy Endre (természetesen az újságíró interpretálásában) így látja: „Amikor én kabarévállalkozó voltam, egy kis dalszövegért egy rend ruhát, vagy egy finom télikabátot fizettem. Ma egy kabaré KELLÉR 1971. 100. p. 378