Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395
A TERÉZKÖRÚTI SZÍNPAD SZÍNHÁZI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ott a Modern Színpad nézőterén „nagyendrét" hallgatni, s a legenda után a valósággal való találkozás gyakran kiábrándító volt. „Ha eldicsekedtem édesanyámnak, hogy Nagy Endrével egy asztalnál ültem, ő ilyenkor lelki szemével a színpadról ismert, régi Nagy Endrét látta, a harmincévest, aki homlokába hulló, kócos, koromfekete hajával, egymásba érő, dús szemöldökével s mindehhez még a fénytelen, sárgás arcbőrével inkább cigányprímásnak hatott, mint írónak...De abban a Nagy Endrében, akit én megismertem, már nem volt semmi hév, az már egy fáradt, keserű, önmagával elégedetlen ember volt - az öregedő Nagy Endre. ...Örökké bánom, hogy én csak akkor kerültem össze vele, amikor már megcsömörlött a maga teremtette műfajtól." - vallja be őszintén az akkor fiatalabb korosztályhoz tartozó Kellér Dezső. 37 A generációs különbségekkel szemben a csoport tagjainak pályakezdésében nem mutatkoznak éles különbségek. Kabarészerzőink többsége két úton jutott el a műfajhoz. Kisebb számban különböző színiiskolák (Rákosi Szidi színiiskolája, az Országos Színész Egyesület iskolája vagy a Színművészeti Akadémia) elvégzése után, nagyobb számban az újságírói pályáról. A vizsgált csoport 15 tagja érettségi vizsga vagy felsőfokú tanulmányok után először a hírlapírásban helyezkedett el, általában a színházi rovatnál, vidéken vagy a fővárosban. A felsőfokú tanulmány az esetek többségében jogi egyetemet vagy alsóbb szintű jogakadémiát jelent, azonban korántsem biztos, hogy ezekben a tanintézményekben diplomát is kaptak, lehet, hogy csupán 1-2 szemesztert hallgattak. A láthatóan humán beállítottságú csoportból Zágon István lóg ki, aki mielőtt újságírói (és színdarabírói) pályára lépett volna, előbb a Műegyetem Építészmérnöki Karát végezte el. Nem tipikus kabarészerző Lányi Viktor sem. A Pázmány Péter Tudományegyetem és a Zeneakadémia elvégzése után, 1910-től a Pesti Hírlap zenekritikusa volt, majd 1924-1926 között a Terézkörúti Színpad zenei vezetője. írásai a Nyugatban is megjelentek, de maradandót Wagner, Verdi és Puccini operáinak magyar nyelvű műfordításaival alkotott. 38 A kabaré tehát az 1920-193 0-as években a szabadfoglalkozású, fővárosi értelmiség, azon belül az újságírók műfaja volt, akik kabarétréfákat, jeleneteket is írtak. A hangsúly az „is"-en van, mivel csupán a kabaréból megélni nem lehetett. Folytatták a korábbi újságírást is, nevükkel találkozhatunk a korabeli napi sajtóban és a képes újságokban, legfőképp a Színházi Életben. Volt, aki nagyobb sikerekre vágyott, és komolyabb lélegzetvételű színdarabokat is írt, sikeresen, vagy sikertelenül, mint Nagy Endre vagy László Miklós. A kabaré- és színpadi írók másik fontos működési területe az egyre nagyobb teret hódító, konkurens filmgyártás volt. Zágon István mellett Faragó Dezső, Görög László, László Aladár, László Miklós, Nóti Károly, Vadnai László és Vaszary János is csatlakoztak a filmesek táborához, számtalan magyar film forgatókönyvének szerzőiként. Ők voltak azok, akik a nemzetközi, elsősorban amerikai filmgyártásba is bekapcsolódtak már a harmincas évek közepén, s ennek segítségével a második világháború előestéjén végleg átköltöztek az amerikai kontinensre, a világ filmgyártásának fővárosába, Hollywoodba. Más történet, miért nem valósult meg KELLÉR 1971. 104. p. Magyar Színházművészeti Lexikon 1994. 377
