Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395
ÍRÁS KATALIN A színházak (így a kabarék) esetében a jegyárak bizonyos százalékát tették ki. Más százalék vonatkozott a mozijegyekre, más a kaszinóbevételekre, vagy a sportesemények belépőjegyeire.(4. táblázat) Sajnálatos módon a kabaréról, mint különálló kategóriáról csak 1925-1926-ban jelent meg statisztikai adat, utána (feltehetően) beleolvadt a színházak csoportjába. Az első két év adatai alapján a kabarékból befolyt vigalmi adók a színházi érték 0,07 és 0,4%-át tették ki (ami nem túl jelentős), és valószínűsíthetjük, hogy a továbbiakban is ilyen arányban viszonyulhattak egymáshoz. Az alacsony arány magyarázata a nagyszínházak drágább belépőjegy árai és a nagyobb befogadóképesség. A 4. táblázat adatait grafikon formájában is felrajzolhatjuk, amely jóval látványosabb és értelmezhetőbb képet mutat. A vízszintes tengelyen az évszámok, a függőleges tengelyen a vigalmi adót fizető szórakoztató intézmények sorában elfoglalt helyezés látható. A táblázatból és a grafikonról az alábbiak olvashatók ki: a korszakban a legtöbb vigalmi adót a mozik fizették, 1930-ig a kaszinók és a színházak adóinak több, mint kétszeresét. 1930-tól a különbség még tovább növekedett, a moziból származó adó a másik két csoport több, mint háromszorosára emelkedett. 1932-től kezdődően pedig már több száz ezres különbség figyelhető meg. (A táblázatból egyértelműen látható, hogy mindegyik csoport adatsora folyamatos csökkenést mutat, de ennek a csökkenésnek a mértéke igazán figyelemreméltó. ) A színházi vállalkozások igazi „mélyrepülése" 193 l-ben kezdődött meg, amikor a vigalmi adót fizető csoportok közül a 6. helyre zuhant. Kevesebbet adózott, mint az időközben 3. helyre felfutott „kávéházak, zenés kávéházak, kávémérések" csoport és a szintén emelkedő tendenciát mutató (4. hely) sportesemények. A színházi adó drasztikus süllyedése 1932-ben tovább folytatódott, amikor is a 9. helyre sorolódott be, majd innen eggyel feljebb emelkedve, lényegében a 8. helyen állapodott meg az 1930-as években. A kaszinók esetében az adóösszeg csökkenése durván feleakkora mértékű. A színházak és kaszinók adózásban elfoglalt 2. és 3. helyét az 1930-as években a kávéházak, vendéglők és a sportesemények vették át. Az adóösszeg a bevétel, a jövedelem függvénye, így elmondhatjuk, hogy az egyes csoportok bevételei is ugyanilyen tendenciával mozogtak. A színházak válságát nem kizárólagosan a világgazdasági válság magyarországi jelenléte magyarázza, mellette ugyanannyira meghatározó a fogyasztók közösségének más területekre való átcsoportosulása. A két dolog természetszerűleg összefügg. Csökkenő jövedelmei okán a közönség, amely persze továbbra is szórakozással kívánta szabad idejét eltölteni, olyan formákat keresett, melyek megfizethetők: legfőképp moziba járt (az 1930-as években már az összes budapesti mozi hangosfilmet játszott), ahol a külföldi filmsztárok mellett a magyar színészeket is láthatott (olcsóbban, mintha színházba menne, és még elegáns ruhát sem kellett öltenie). A mozi térhódításáról egyetlen adatsor tanúskodik, a Nagykörút menti kerületek moziüzemeinek száma. A fővárosi színházak érdekképviseletei a válságot az üzemeltetési költségek csökkentésével próbálták kezelni, főleg a főváros által a színházakra kényszerített, többletköltségekkel járó szabályozásokat és a vigalmi adót kívánva megszüntetni. 372
