Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395
A TERÉZKÖRÚTI SZÍNPAD SZÍNHÁZI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG A kérdés az 1930-as években vált egyre fontosabbá, a pénzügyi helyzet romlásával összefüggésben. Már 1929-ben úgynevezett „Színházi Kilences Bizottság" alakult a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete, a Budapesti Színigazgatók Szövetsége és a Budapesti Színészek Szövetsége összefogásából. 27 A bizottság a főváros vezetősége mellett a Belügyminisztériummal is tárgyalásokat folytatott. 28 Az érdekképviselet a színházi válság legfőbb okát a vigalmi adóban látta. „A fővárosi színházak helyzete a rájuk nehezedő közterhek folytán lett válságossá és fenyeget összeroppanással. .. .méltóztassék mindenekelőtt a háborús és konjunkturális idők csökevénye gyanánt ittmaradt vigalmi adó teljes eltörléséért folytatott küzdelmünkben bennünket támogatni... .Kérjük továbbá a tűzoltói díjak elengedését... .Kérjük mentesíttessenek a színházak azon súlyos teher alól, mellyel a tűzoltói kirendeltségek díjazása és az állandó tűzoltói őrszemek tartása jár. Érthetetlen módon még a nyári szünet alatt is, amikor nincs is előadás, fizetniük kell a színházaknak az állandó őrségek díját. Kérnünk kell a közüzemek tekintetében nagyobb kedvezményeket a színházak számára. így különösen a villamosáram egységárának leszállítását, mert hiszen nemcsak méltánytalan, de jogtalan is, hogy a színházak rosszabb kategóriába soroltassanak és magasabb egységárat fizessenek, mint például a kávéházak. Kérjük továbbá a hirdetési vállalat díjszabásának leszállítását a kulturális célokat szolgáló intézmények tarifájának mértékére." - olvasható a Belügyminisztériumhoz 1930-ban benyújtott memorandumban, melyet a színpadi szerzők részéről Heltai Jenő, a színházigazgatók képviseletében Roboz Imre, a színészek nevében Hegedűs Gyula írtak alá. 29 Scitovszky Béla belügyminiszter támogatásáról biztosította a bizottságot, a főváros tanácsa is tovább adta javaslattételre a színügyi bizottsághoz, s ezzel a memorandum megkezdte több éves utazását a hivatalok útvesztőjében, lényegében eredménytelenül. A főváros és a színházak a vigalmi adó és a közüzemi díjak ügyében nem tudtak mindkét fél számára megfelelő megoldást találni s ez az érdekellentét is közrejátszott abban, hogy a budapesti színházak képviseletei nem támogatták a főváros 1936-os új színházi szabályrendeletének tervezetét. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége 1936. március 24-i részletes válaszlevelében jól érzékelhető a színházaknak a város vezetőségével szembeni elégedetlensége. „És talán engedtessék meg nekünk, hogy Budapest székesfőváros adminisztrációja előtt emlékezetbe idézzük azt a választ, amit kaptunk, amikor a múltban a színházak közterheinek enyhítése érdekében számtalanszor eljártunk, hogy sok a színház Budapesten, fájdalommal bár, de bele kell nyugodni abba, hogy Budapest közönsége nem tudja eltartani összes színházait." 30 A budapesti színházak elégedetlenségét csak részben tekinthetjük jogosnak, mivel a főváros tett bizonyos engedményeket. Ámbár a vigalmi adót nem szüntette meg, annak összegét többször is csökkentette, illetve az állami színházakat rendszeres támogatásban részesítette, az Opera, a Nemzeti Színház és a Népszínház BFLIV. 1420.C 189.944/1929. Pesti Hírlap 1930. február 21. BFLIV. 1420.C 189.944/1929. BFL ÍV. 1420.C Szám nélkül 373
