Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395
ÍRÁS KATALIN (viszonyítás végett: a társaság részvénytulajdonosi megoszlásában a második helyen álló Salamon Béla és Gelléri Miklós négy - négymillió korona értékű részvényt birtokoltak), s a milliós nagyságrendű összegek értéktelensége 1926-ban, már az új pénznemben történt számadásokban érvényesül markánsan, amikor az 1925-ös üzletév tiszta nyeresége 7 140 866 korona, azaz 571 pengő 28 fillér volt. A bevételek növelése érdekében 1926-ban a Terézkörúti Színpad négy hónapi vendégjátékra a Royal Orfeumban kibérelt helyiségbe költözött át. A próbálkozás azonban nem a várt eredményt hozta. „Várakozásunkban azonban a kora tavasszal beállott melegebb időjárás folytán csalódtunk, mert a bevételek gyengék voltak és a regie lényegesen magasabb volt, mint a mi régi regienk lett volna saját helyiségünkben, amihez hozzájárult még az is, hogy az érdeklődés fokozása céljából és a vendégjátéknak a köztudatba való terjesztése érdekében erősen reklámíroztunk, ami szintén tetemes kiadást jelentett." - értékelte az 1926-os évadot Roboz Aladár igazgatói jelentésében. 15 A nehézségek ellenére a vállalat az addigi nyereségességét magasan túlszárnyalta, 1085 pengő értékben. Ám ebből valódi nyereség körülbelül 500 pengő volt, mivel bevett gyakorlat szerint az éves nyereséget előrelátóan a következő üzleti év számlájára írták fel. A felfelé ívelő üzletmenet 1930-ig tartott: 1927-ben 2538 pengő 44 fillér, 1928-ban 3850 pengő 77 fillér, 1929-ben 4118 pengő 66 fillér hasznot könyveltek el. A vállalkozást 1930-ban érte utol a gazdasági válság, ez volt az első veszteséges év, nem is akármilyen összeggel, 12 459 pengő 77 fillérrel. A kabaré pénzügyi helyzetének alakulását jól mutatják a nyereség és hitelek adatsorai. (2. táblázat) A Terézkörúti Színpad Rt. a gazdasági válság okozta pénzügyi hullámvölgyből működése végéig sem tudott kikerülni. Az első években felvett átmeneti hiteleket a tartós hitelek váltották fel. Ahogyan a kezdeti időszakban a nyereséget a következő év számlájára írták át, olyan gyakorlatot folytattak 1930-tól is, de immáron az egyre nagyobb összegű veszteséggel. Az üzleti mérleg egyensúlyban tartása ugyan már kezdettől fogva hitelfelvételt igényelt, azonban 1930-tól ennek összege évről-évre nagyobb mértékűre növekedett, és egyre reménytelenebbnek látszott - a valójában veszteséges üzletmenet mellett - a visszafizetés lehetősége. A hitelek 1935-re egy nagyságrendbe kerültek a részvénytársaság alaptőkéjének összegével, majd túl is haladták. Ennek ellenére sem a hitelezők, sem a vállalkozás nem kezdeményezte a csődeljárást. Azt, hogy ebben mennyire játszott szerepet a hitelezőknek a Terézkörúti Színpad kabaréba vetett bizalma, vagy milyen pénzügyi „manipulátor" volt Roboz Aladár, már sosem fogjuk megtudni. Érdemes lenne tudni, a rossz pénzügyi körülmények hogyan befolyásolták a Terézkörúti Színpadon munkát vállaló alkalmazottak számának alakulását. Az összesített statisztikák következetlensége folytán csupán 1929-1931 között szerepelt a színház a budapesti statisztikai kötetekben, így az adatok csak részleges értékkel bírnak. (3. táblázat) A pénzügyi válsággal párhuzamosan csökkent az alkalmazottak száma, de egy bizonyos szint alatt már nem lehetett volna a színházat működtetni. Leginkább a szolga kategóriát érintette, s miután nem tudták a két fős zenekart sem foglalkoztatni, BFLVII. 2.e 216. folio 368
