Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395
A TERÉZKÖRÚTI SZÍNPAD SZÍNHÁZI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG más megoldással pótolták. Mészöly Tibor elmondása szerint az előadásokon 1931 -ben Erdőss László zeneszerző zongorázott, illetve a színész Berky József (Berky Lili testvére) jól tudott hegedülni, így ezt a képességét is a kabaré szolgálatába állították. 16 A színészek esetében nem is lehetett igazán leépíteni. Nem jelent érdektelen vizsgálódást a vállalkozás üzletmenetének egybevetése a részvények mozgásával. Sajnos itt is részleges adatokat tudunk csak használni, mivel az alapszabályban meghatározott feltételek szerint a közgyűlés a részvénytőke minimum 60%-nak megjelenésével már érvényes volt. 1928-ig a részvényesek teljes számban megjelentek a rendes évi közgyűléseken, később azonban csak a rendkívüli közgyűlések voltak 100%-os részvételűek. Roboz Aladár 85%-os részvénytöbbsége 1938-ra 35%-ra apadt, de még így is ő maradt a legfőbb részvényes. A fennmaradó részen folyamatosan 7-9 fő osztozott, 5-200 darabos, állandóan változó nagyságrendben, ami inkább kis befektetésekre utal. 1933-tól a Roboz család két másik tagja, Róth Dánielné és Roboz Mátyás is tulajdonosként jelentek meg. A Terézkörúti Színpadot üzemeltető részvénytársaságnak, mint gazdasági intézménynek - a források megszabta szélességű és mélységű - vizsgálata az alábbi eredményt adja. Míg művészeti oldalon, a közönség felé a kabaré jelentős sikereket könyvelhetett el, addig maga a vállalkozás évről-évre nagyobb deficittel működött. Ennek ellenére 1939-ig, a kabaré megszűnéséig megőrizte hitelképességét, a hitelezők nem számoltatták fel a vállalkozást. A veszteséges működés alapvető oka a két világháború közötti Magyarország gazdasági-pénzügyi szempontból kedvezőtlen helyzetéből adódott. A pénz elértéktelenedése mellett, és annak folytán egyre súlyosabb tételekként jelentkeztek a társaság működésében a különböző állami adók (társasági, vigalmi, kereseti adók) és az üzemeltetés egyéb költségei (bérleti, közüzemi díjak, bérek, gázsik, szerzői honoráriumok stb.), s a folyamatos működést - elegendő bevételi fedezet híján - csak egyre nagyobb összegű hitel felvételével lehetett biztosítani. A kezdeti évek (kis mértékben, de felfelé ívelő) sikereit az 1929-ben kirobbant gazdasági válság döntötte romba, s ezt a csapást a kabarét működtető részvénytársaság a legnagyobb erőfeszítések ellenére mindvégig nem tudta kiheverni. A jelenség a korszakban korántsem eseti. A Nemzeti Színház a húszas években állami szubvenció mellett is csupán 1000 pengős nyereséget mondhatott magáénak, de pénzügyi helyzetének jobbítására bevezette a bérleti rendszert. 17 Ez a módszer a nagyobb színházakon, ahol évadokban, és nem hónapokban gondolták végig a műsortervet, valóban segített, de a kisebb magántulajdonú, az államtól független színházakban nem volt járható út. A bevételek növelésének módja a színházterem bérbeadása volt, így a Terézkörúti Színpadon 1923-1930 között vasárnaponként gyermekelőadásokat, majd ezután hétvégi kabaré előadásokat tartottak, a folyamatos működés biztosításához pedig hitelfelvételhez voltak kénytelenek folyamodni. A gyermekelőadások nem jelentettek tiszta bevételi többletet, mint ahogy erről külön is említés történik az 1928-as Igazgatósági jelentésben:"...a vállalat színházi berendezése erősen rongálódik, mert a gyerekelőadások közönsége a székeken és a 6 Mészöly Tibor közlése 7 HOFER 1987. 107.p. 369
