Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

BUDAPEST „TAPASZTALAT TÖRTÉNETE" Felfordított villamos a Nagymező utcában, 1912. május 23. Fénykép, Müllner János felvétele. BT M Kiscelli Múzeum Fényképtár a megmozdulást végül csak reguláris haderővel tudták végérvényesen felszámolni. A zavargás, melynek végeztével 184 sebesültet és négy halottat számoltak össze a hatóságok, térbeli koreográfiáját tekintve a szokványos nagyvárosi mintát követte. A tömeg a külvárosokból egyöntetűen áramlott befelé azért, hogy hatalmába kerítse a város belső negyedeit, elsősorban a parlament előtti hatalmas teret. S csak midőn e törekvése meghiúsult, csapott át az offenzíva defenzívába: a tüntetők ezt követően visszaszorultak a munkásnegyedekbe, a kül- és elővárosokba, melyeket teljesen kisajátítottak maguknak - barikádokkal védve azokat a hatalom erőivel szemben. A barikád szimbolikus válaszvonalat képezett a kül- és a belváros, a polgári (vagyis a hatalommal azonos) világ és saját szűkebb világuk között. A tüntetés, a többség számára, a május elsejékhez fogható keretek közt vette kezdetét, melynek immár megszokott térbeli rendje - a XX. század eleji nyomtatott városkalauz leírása szerint is -„hagyományosan" állandósult. „Kora délután gyülekeznek a munkások ipari szakmák szerint zászlókkal és jelzőtáblákkal rendszerint a Tisza Kálmán [ma Köztársaság - Gy.G.] téren s innen vonulnak hosszú menetben a Rákóczi úton, Körúton és az Andrássy úton keresztül a Városligetbe, melynek háta megett a tágas vendéglőkertet egészen lefoglalják. Itt ünnepi beszédeket tartanak majd zene, ének, tánc és társasjátékok fejezik be a vörös ünnepet."

50 Idézi GYÁNI 1998. 100. p. 357