Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

GYÁNI GÁBOR Az újkeletü szokások és a friss hagyományok, úgy tűnik, a nagyvárosban is felettébb makacs dolgok, hiszen a „vérvörös csütörtök" résztvevőjeként az eseményt elbeszélő Kassák így kezdi beszámolóját. „A Tisza Kálmán téren volt a találkozó. Korán ebéd után már tömve volt a térség, a mellékutcákban sötét, nagy csoportok álldogáltak, a rendezők loholtak ide-oda, oszlopokba állították a tömegeket, s fél kettőkor vörös zászlókkal és jelmondatokkal teleírt táblák alatt elindult a menet. Az első zászlók árnyékában haladt a pártvezetőség, utána következett a végtelen munkástábor, szakmai csoportokba rendezetten. Ki a körutakra. Négyes sorokban, hármas oszlopban hullámzott az áradás. A tömegben zenekarok dolgoztak. Valóban olyan volt ez, mint a munka hadserege, fáradhatatlan lelkesedéssel, ostromlásra készen. [...] Az útvonalon végig az üzletek zárva vannak, kíváncsi urak és hölgyek állnak a kávéházak hatalmas üvegei mögött, s fönt a házak emeletein megteltek a balkonok, a nyitott ablakokból előrehajolnak az emésztő polgárok, lornyónokkal és gukkerekkel értékelik a tömeget."

51 Az iménti, némileg regényes előadás plasztikusan érzékelteti, hogy ez alkalommal gyökeresen felcserélődtek néző és előadó szokványos, régről ismert szerepei: a nagyvárosi nyilvánosságot korábban rendszerint nézőként élvező alsóosztályok tömegei ugyanis ezúttal a színjáték főszereplőivé léptek elő, hogy „strukturált tömeg"-et alkotva bámulatot, egyúttal persze páni félelmet is keltsenek az őket csendesen szemlélő polgárokban. *** A modernitás korának kezdetét a XIX. század elejére-közepére, arra az időre szokás datálni, amikor egy sor területen egyszerre és párhuzamosan sorsdöntő változásokra került sor az iparosodás, a gyáripari fejlődés, valamint a robbanásszerű urbanizáció következtében. Mindezek hatására, meglepően rövid időn belül, gyökeresen átalakult a munka és a lakóhely egymáshoz fűződő kapcsolata, és átrendeződött a közösségi kapcsolatok rendszere (beleértve az egyén és az állam kapcsolatát) is: kialakultak a ma jól ismert modern városi életkeretek. Ezen fejlemények okairól és tárgyi összetevőiről sokat értekeztek már a „hosszú XIX. század" történetét elbeszélő munkák szerzői. Keveset foglalkoztak viszont azzal a nem kevésbé fontos kérdéssel, hogy mi történt eközben az emberek fejében. Roppant keveset tudunk így ma még mindarról, amit a történelmi léptékű változások részesei egyáltalán észrevettek mindeme folyamatokból (a percepcióról), valamint arról, hogy az utókor által forradalmi változásként számon tartott történéseket miként tudatosították a szóban forgó fejlemények részesei (magáról a mentalitásról). Alapos vizsgálatot kíván tehát, hogy milyen tapasztalatok kísérték, miféle élmények formálták a „nagy átalakulás" objektív folyamatát. Az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb metropolisza, Budapest különösen alkalmas egy ilyen vizsgálat céljaira, mivel a város viharos urbanizációja kivételesen gazdag tárházát nyújtja ezen történelmi tapasztalatoknak. KASSÁK 1974. 752-753. p. 358