Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

BUDAPEST „TAPASZTALAT TÖRTÉNETE" olvastunk." Más alkalommal pedig, amikor a Duna jeges áradása tartja izgalomban a várost. „Elmentünk Eszterrel a Dunához. Lassan emelkedik. Nyugtalanságom ösztönszerűen hajtott be a Vigarda kávéházba. Esti lapokat kértem."

39 Ám a nagyváros szocio-fizikai struktúrája még a korzó világára is erősen rányomta a maga bélyegét. Molnár Ferenc 1901-ben megjelent regényének orvos hőse úgy próbálta - társadalmi státusában - azonosítani a kivizsgálás céljából előtte megjelenő pácienst, hogy elsőként az illető külső fizikai megjelenését vette tüzetesen szemügyre; majd ezt követően képzeletben belehelyezte őt a város nyilvános terébe. Egyszerre élt tehát az „idegen" azonosításának azzal a két kognitív technikájával, melyet a szakirodalomban az „appearential ordering" (a kinézet utáni rendszerezés), valamint az „ordering by spatial location" (a térbeli elhelyezkedés utáni rendszerezés) kifejezéssel szoktak illetni.

40 „Egy ifjú állt előtte, övig meztelenül. Nagy karosszéken hevert indigókék kabátja és rózsaszínű, kék csíkos inge. Öltözéke tehát arra engedett következtetni, hogy bankhivatalnok, ötven-hatvan forint fizetéssel, s mind indigószínű kabátját, mind gyönyörű ingét hitelbe vette. Maga a fiú terjesen jelentéktelen figura volt. Olyan rendes Váci utcai és Andrássy úti arc, aminőt vasárnap délelőtt ezen a két korzón százával látni. Természetesen különbséget kell tenni a Koronaherceg utcai korzó ifjai és amazok közt; a Koronaherceg utcaiak barnára égett szép szál legények, diszkréten öltözködnek, de alapjában véve éppúgy viselkednek az utcán, mint a Váci utcaiak. Onnan ismerni meg őket főleg, hogy a homlokuknak csak az alsó, a szemöldök fölé eső részét égette le a nap. A felső fele tiszta fehér. Ez az evezősegyletek kis sapkáitól van. A Váci utca és Andrássy út ifjai vagy egészen fehér, vagy egészen barnára sült homlokkal járnak. Őket ugyanis nem veszik be az evezősegyletekbe. Ez azért van, mert ők nem tartoznak a pápa alá, bár leghőbb vágyuk ez volna. Szegények, ők minden lehetőt elkövetnek: nem járnak a zsidó templomba, megmagyarosítják a nevüket, szidják az izraelitákat, barátkoznak szegény, eladósodott káplánokkal, agrárius, klerikális elveket vallanak, s maguk közt ők is alakítanak evezősegyleteket szalonképes hiten levő elnökkel s merev exkluzivitással - de mindhiába. [...] Az indigó kabát és a gyönyörű ing tulajdonosa ehhez a csoporthoz tartozott. A homloka egészen fehér volt..."

41 Merőben másféle volt a budai korzó társadalmi képlete, melynek szintúgy szigorú magatartási elvárásai a csendes, konzervatív, hivatalnok jellegű (és egyúttal keresztény) társadalomban megszokott mércékhez igazodtak. Fikciós megjelenítése Krúdynál olvasható. „A hervadt fák alatt szerelmesek mendegéltek, férfiak, komoly, megfontolt, mondhatni Ferenc József-kabátos urak - itt-ott szürke bajusz -, oldalukon a pesti asszonyka vagy leányka, aki elégedetlenül és rosszkedvűen lépkedett hódítója oldalán. [...] Igen gyakran mutatkozott a tavalyi divat a Budán sétáló hölgyek ruházatán, sőt általában mindnyájan olyanformák voltak, mintha az 'Elhagyott menyecske' neve alatt ismerkedtek volna az apróhirdetések között."

42 TÁNCSICS - CSORBA 1994. 126., 331.p. LOFLAND 1973. MOLNÁR 1993. 5-6. p. KRÚDY 1975. 176. p. A regény 1913-ban jelent meg először. 353