Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

GYÁNI GÁBOR A pesti Vigadó, 1860-as évek Fénykép, ismeretlen felvétele. BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár A középosztályétól élesen elkülönülve élte a maga külön társas életét az az elit, melynek világáról - olykor még a túlzásoktól sem visszarettenve - így számolt be a korabeli névtelen krónikás. „Ha van Budapestnek oly Operaháza, oly Nemzeti színháza és oly Népszínháza, a melynek ugy műélvezetét mint fényes berendezését irigyli tőlünk nem egy nemzet fia: nemcsak oly Redouteja [a Vigadó a Duna parton - Gy.G.] van, minőt szintén e czélra alig lát az ember egyebütt földrészünkön; de van Budapestnek oly dúsan virágzó egyleti és társulati élete is, a mely száz meg száz góczpontban foglalkoztatja majd anyagi, majd közművelődési, majd ismét közjótékonysági czélokra a vagyonosabb elemeket. [...] Valaki kiszámította, hogy Budapesten annyi egylet és társulat van, miszerint egy művelt vagyonos budapesti lakos az esztendő egész szorgalmi ideje alatt reggeli 8 órától esti 8 óráig minden egyes nap, minden órájában találhat magának oly választmányi vagy közgyűlést, a hol magát a közügy javára értékesítheti."

43 A nagyvárosi nyilvánosság további jellegzetes színtere a közpark, melynek - a XIX. század eleje óta - a Városliget a fő letéteményese. „Kétszer hetenként értem jött Katinka kocsin, és kirándultunk a Városligetbe, ott, ahol nagy, sűrű fák körítettek egy szép rétet, ahol lövölde állott egyszer: kivált hétköznapokon, csendes, üde hely volt ez..."

44 - szól A budapesti társaság 1886. 465^166. p. KÁNYA 1998. 49. p. 354