Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332

HORVÁTH J. ANDRÁS legszűkebb szakaszainak szélesítése.

161 A pénztelenség és az általános szabályozási terv hiánya közepette a városi hatóság a konkrét esetek megvalósításakor - úgy tűnik - igyekezett nem figyelmen kívül hagyni a hosszú távú érdekeket. A Vár erődjellegét ugyan csak 1874-ben szüntette meg az uralkodó, ám az ún. várerődítési telkek már 1868-tól fogva a telektulajdonosok szabad rendelkezése alá kerültek, - helyesebben kerültek volna, ha a városi tanács nem formál jogot azok esetenkénti kisajátíthatóságára. A cél a lehetséges későbbi városrendezési feladatok érdekében igénybe vehető szabad területeknek a város számára történő biztosítása volt. Ezen közösségi érdek indokoltságát Ország Sándor tanácsnok egy interpellációra adott válaszában külön is jónak látta hangsúlyozni: „...a városi tanácsot egész eljárásában csak a közönség javának, különösen az építendő városrész szépségének, kényelmének és forgalmi könyítésének biztosítása vezette..."

162 Átfogó szabályozási rendelkezések, s a kellő összegű kisajátítási alap híján sem zárkózhatott el a város azonban a legégetőbb problémák orvoslásától. így Buda legforgalmasabb pontján, a Fő utcában is, ámbár a hatóság tisztában volt az utcának „...egy tágabb szabályozási vonal szerinti..." rendezése szükségességével - mindazonáltal a Szépítési Bizottmány a vonalkijelölés során, a szűkös pénzügyi lehetőségek közepette is igyekezett „...mind a kényelmes közlekedhetésre, mind az utca szépítésére..." tekintettel lenni.

163 A városképi szempontból mégoly szerény előrelépés, különösen ha a forgalom némi élénkülésével is együtt járt, s némi eltávolodást jelentett az avíttas városi funkcióktól, még a lakossági terhek növelése árán is elsőbbséget élvezett. A Három nyúl laktanya földszinti helyiségeinek boltokká alakítása során is ezek a megfontolások kerültek előtérbe.

164 Magánépíttetők pénztárcájának kímélése sem tartozott a lehetetlenségek világába, ha városképi szempontból éppenséggel érzékeny terület kérdése került szóba. A Budai Iparbanknak átengedendő városi telek esetében például a képviselőtestület a tanácsi javaslattól eltérően az épület díszítéséül szolgáló ún. kiszökelléket - mivel ez „szépészetileg" emelte az épület becsét-nem 100, hanem csak 50 forintért bocsátotta a szűkölködő pénzintézet rendelkezésére.

165 A Dunasoron építendő házak esetében viszont, míg 1868 nyarán még megelégedett csupán kétemeletes - a későbbiekben három emeletesre magasítható - házak építtetésével is az engedékeny városi hatóság, egy évre rá - mit sem törődve a tanács presztízsével - saját rendelkezését is módosította, s most már három emeletesek létesítésének kötelezettségét írta ugyanoda elő.

166 1 BOGISICH 1873. 16-19. p. 2 BFL

IV. 1105. 262/1868. (december 15.), 7/1869. (január .) kgy. számok. 3 BFL IV. 1105. 137/1868. (július 7.), 339/1869. (december 23.), 106/1873. (április 7.) kgy. számok; BFLIV.1106.b. 6299/1868. tan. ikt. sz. 4 BFL IV1105. 250/1870. Gúlius 4.) kgy. sz. 5 BFL IV1105. 92/1871. (május 8.) kgy. sz. 6 BFL IV.1105. 174/1868. (augusztus 3.), 326/1869. (december 6.) 167/1872. (augusztus 5.) kgy. számok; BFLIV1106.b. 8114/1868. tan. ikt. sz. 324