Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332

NÉZETEK ÉS TÖREKVÉSEK A BUDAI VÁROSPOLITIKÁBAN 1867 És 1873 KÖZÖTT a termelőre is, kinek huzamosabb időig vesztegelni kellene, a mai korban hol idő pénz, hátrányosan és károsan hatna".

152 Ne feledjük, az egységes büntetőtörvénykönyv ekkor még a jövő zenéje, egyelőre a közrendészet fogalmi körébe tartozónak vélték a majd csak a későbbiekben elkülönülő szakigazgatási feladatok egész sorát: a közegészségügyet, a köztisztaságügyet, a közélelmezésügy nagyobb részét, együtt az igazgatásrendészettel, a közbiztonságüggyel A városi szerveknek, szükségük volt tehát az ezekben történő intézkedésekhez elvi fogódzóra. így került az év során a budai közgyűlés elé - az igazságügyminiszteri jóváhagyást végül is meg nem nyert - rendőrbírósági feladatok ellátása céljából fenyítő bizottmány szervezésére, annak hatáskörére, eljárási módozataira és a kezelési szabályokra vonatkozó javaslat megtétele. A fenti körülményeket figyelembe véve nem túlságosan meglepő a közigazgatási hatóság számára bűnügyekben biztosítani szándékozott széleskörű ítélkezési jogosultságra vonatkozó javaslat. Az elképzelés szerint az említett szerv az alábbi ügyekben lett volna első fokon illetékes: kerítés; „kisebb nemi vétségek"; könnyű testi sértés; rágalmazás; rablás; zsarolás, sikkasztás, csalás, orgazdaság; közbotrányokozás. S körültekintően gondoskodott volna a városi hatóság az ítélkezési költségek fedezetéről, a végrehajtásról is: a vagyontárgyak lefoglalásakor azok elárverezését, s a pénz rabtartási költségek fedezése céljából gyümölcsözőleg történő elhelyezését óhajtotta. A fenyítő bizottmányi határozat ellen az - ekkor még, illetve már szintén városi - törvényszékhez lehetett volna fellebbezni.

153 Jobb híján rendészeti eszközöket vélt alkalmazandónak a városi hatóság olyan különböző természetű problémák kezelésére is, mint pl. a húsárak emelkedése, vagy a - valójában soha, később sem orvosolt - utcai koldulás felszámolása. Előbbivel kapcsolatosan, nehezményezvén a hatósági árszabályozás alkalmazásának kormányzati tilalmát, szükségesnek tartották, hogy „...a kapitányi hivatal legalább oda utasíttassák hogy szigorúan őrködjék, miszerint a hús kimérése körül a közönség meg ne csalassék, [és a] csaló mészárosok a lehető legszigorúbban megbüntettessenek".

154 A koldulás mondhatni örökzöld témája a fővárosi igazgatás történetnek. A kérdés kezelése során az autochton városi közösség ekkoriban már egyre nehezebben fenntartható szemléleti megközelítéséből indultak ki. Ennek megfelelően Petrovics Szilárd tanácsnok előterjesztésére a budai közgyűlésben „...elvül kimondatott, hogy az itthonos valódi szegények gyámolítassanak; az idegenek kíméletes módon illetőségi helyökre szállíttassanak; a munkaképes csavargók [pedig] munkára kényszerítessenek..." Jóllehet kisebbségi álláspontként e mellett felbukkant a vitában a jelenséget főként társadalmi ügyként kezelő, s közösségi összefogást szorgalmazó vélekedés is, amely szerint a zavaró tünet „...leginkább az associatio utján lenne megszüntethető.. ,"

155 BFL

IV. 1105. 16/1872. G'anuár 8.) kgy. sz.; BFL

IV. 1106.b. 17.960/1872. tan. ikt sz. BFL

IV. 1105. 52/1868. (március 24.); 131/1868. (július 7.). kgy. sz. BFL IV.l 105. 180/1868. (augusztus 3.) kgy. sz. BFLIV1105. 154/1868. (július 7.), 330/1870. (szeptember 24.) kgy. számok. 321