Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332

HORVÁTH J. ANDRÁS Orvos 1 5 1 6 1 1 4 2 író, tudós, művész 2 1 15 8 MINDÖSSZESEN 18 100 20 100 17 100 20 100 165 100 187 100 (REÁLTERÜLET) 18 100 19 95 15 88 20 100 142 86 136 73 (HIVATALNOKOK) 1 6 14 8 27 14 (ÉRTELMISÉGIEK) 1 1 6 9 5 24 13 Az önálló államiság visszaszerzését követően még meghatározóbbá váló kormányzati negyed-jellegből következően a Vár hivatalnok-imázsa, az „... ünnepies, feszes, hivatalnoki szín és hang..."

28 lett most már visszavonhatatlanul uralkodóvá; ezt testesítik meg a városrész új képviselői is. A „kisszerű" hagyományos iparűzők és a „szürke" Hausherrek csöndesen háttérbe vonulnak, hogy helyet adjanak az állami és városi adminisztráció néhány alkalmi reprezentánsának, nemkülönben a tudomány világából itt, az egyre patinásabb falak között otthonra lelő helyi kiválóságok számára.

29 A városi identitás szempontjából a régi polgárjog ekkorra már messzemenően perifériális jelentőségűvé válik. Erre az a körülmény utal meglehetős egyértelműséggel, hogy a városi képviselők közül itt, Buda központjában csökkent legdrasztikusabban az ezen kiváltsággal rendelkezők aránya - ellentétben az Országút külvárosi képviselőivel, akiknek viszont kétharmada büszkélkedhetett a „szabad kir. városi polgár" címmel. HUNFALVY 1987.

1. köt. 69. p. Az előbbieket reprezentálja pl. Walheim János, volt budai polgármester, Áldásy Antal, városi törvényszéki alelnök, vagy Rupp Zsigmond, később a városrész első közjegyzője; az utóbbiakra példa - a fentebb már említetteken kívül - Peregriny Elek bölcsészprofesszor és Ribáry Ferenc gimnáziumi tanár. 298