Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332

HORVÁTH J. ANDRÁS fővárosi" tudat munkált, hanem mind az ország közvéleménye, mind a központi kormányzat által is egyre határozottabban megfogalmazott új fővárosi szerep morális kényszere is. A korszak városfejlődésének sajátságos ellentmondása, hogy miközben szinte mindenkinek - Andrássytól a zsurnalisztákon át Táncsicsig - nagyvonalú és ambiciózus elképzelései voltak Pest-Buda jövőjéről és a várospolitika, a városvezetés feladatairól, a valós költségvetési feltételek köszönő viszonyban sincsenek ezen elvárásokkal. E kettősség természetesen a városatyákat is igen nyomasztotta, s a pénzszűke feszültséget keltett az egyébként együttműködésre utalt városok között is. A Buda és Óbuda közötti néhány ezer forintos elszámolási vita során például a főváros képviselőtestülete ingerülten tudatta a mezővárosiakkal, hogy a „.. .követelés elengedéséről szó sem lehet, sem jogi, sem méltányossági szempontból, mert ... habár Óbuda számára is a szóban álló összeg lefizetése reá nézve nyomasztónak tekinthető, de másrészt Budának pénzviszonyai annyira ziláltak, az igények melyek teljesítését [az] egész ország a fővárostól elvárni szokott oly költségesek, hogy a város életfeltételei közé tartozik új jövedelmi forrásokat nyitni, de tényleg meglevő, világos ... követeléseket elengedni nem lehet, nem szabad..."

19 Nem történeti és nem presztízsszempontokat, hanem gyakorlati megközelítést igyekezett előtérbe állítani Aldássy Antal is, a város addigi főbírája, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválasztása során a városra leselkedő veszély ecsetelésekor. Kezdetben, az új állami törvényszékek szervezéskor ugyanis a jobb parti város is külön törvényszéket kapott, ám 1875-ben, a Budapesti Királyi Törvényszék létrehozásakor a városrész végül elesett ettől az előnytől. A főbíró ezért - tartva a hátrányos fejleményektől - igyekezett hangsúlyozni a cáfolhatatlan tényt, miszerint Buda „...az ország fővárosa és a koronás király székhelye, hol a kereskedelem, népesség és forgalom nőttön nő ...", mely „.. .több lakossággal bír, mint néhány kis megye...."

20 A fővárosi szerepvágy szolid ambícióira utal ugyanakkor, hogy a jobb partiak próbáltak megértőnek mutatkozni más alcentrumok igényei tekintetében is. Sáros megye ügyvédi karának a felállítandó ítélőtáblák felosztása ügyében kelt átiratát így megértéssel fogadván, kijelentették, miszerint „... habár a városnak szorosan vett érdekei talán éppen az egész kir. táblának Budapesten leendő összpontosítását tenné kívánatosnak ... ám - az - nemzetgazdasági s különösen törvénykezési szempontból pártolandónak tartja [a decentralizálást.]"

21 A városi önkép, a fővárosi presztízs feletti bizonytalanság szempontjából méltó a figyelemre a már régóta tervezett, ám csak 1873 után építeni kezdett budai rakpart ügye. 1867-ben vita keletkezett ugyanis a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium, valamint a város között a rakpartok mikénti építéséről. Míg a közgyűlés eredetileg egyszerű „kőhányás"-t is alkalmasnak vélt a célra, a minisztérium és a városfejlesztés ügyét jobbára távlatosan szemlélő Házmán polgármester viszont maga is úgy vélte: egyszerű „kőhányás ;.. a főváros fogalmával pedig össze nem BFLIV.1105. 28/1867. (július 8.)., 74/1872. (március 11.) kgy. számok. BFLIV.1105. 391/1870. (december 5.) kgy. sz. BFL

IV. 1105. 11/1868. (január 7.) kgy. sz. 294