Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332
NÉZETEK ÉS TÖREKVÉSEK A BUDAI VÁROSPOLITIKÁBAN 1867 És 1873 KÖZÖTT éveit Svájcban töltött Horváth Mihály is tagja volt), addig a budai jegyzőkönyv meleg szavakban emlékezett meg ennek morális szükségességéről is: „Figyelembe véve azon érdemeket melyeket a schwiczi nép magának a szabadság, de különösen honunk érdeke körül szerzett, ... hogy 1849-ben üldözött hazánk fiainak menhelyet szolgáltattak, ... de főleg ama részvétet, melyet 1863-ban midőn hazánkat sújtotta ínség, tanúsítottak ... a bizottmány [szükségesnek tartja] a város lakosságát falragaszokon adakozásra felhívni, gyűjtést eszközölni..." 15 . A szabadságharc emlékezetére utaló egyéb megfogalmazások is érzelmileg átszínezett formában jelentkeztek; a Bem-, a Petőfi-szobor felállításáról a hivatalszervezet felhasználásával gondoskodott a városi hatóság, s Arad városát még ki is oktatták jó ízlésből a puritán budaiak, mondván: „Buda városa egy bált nem tart éppen legalkalmasabb eszköznek, a vértanuk számára emelendő szobor magasztos céljának elérésére". 16 A 48-as tradíciók és érzelemvilág a kötelező retorikai megnyilvánulások mellett tehát a kézzelfogható áldozatvállalás formájában is testet öltött, ám a városi gazdálkodás iránt érzett felelősség, no meg a szűkös lehetőségek az ezen célokra szánt pénz ésszerű felhasználásának követelményét sem feledtethették. Ezért a pesti Vidats János által kezdeményezett rokkanthonvéd-menházra való adakozás esetében is, miközben a közgyűlés is úgy vélte, hogy „nemzetünk becsületbeli kötelessége az 1848/9iki szabadság harc rokkantjairól, életfogytiglani eltartásuk által gondoskodni", a város a tényleges hozzájárulás folyósítását „össznemzeti" megvalósítástól - azaz országgyűlési határozaton alapuló országos alap létesítésétől -tette függővé. 17 A főváros-szerep Jóllehet az Andrássy-kormány fővárosfejlesztő törekvései elsősorban az ipar, a kereskedelem és a magánépítkezések tekintetében sokkal dinamikusabban fejlődő Pest városára irányultak, ám Buda sz. kir. „főváros" közgyűlésében sem csengett idegenül - mégis sokszor szorongást keltett - a tényleges fővárosi szerepkör betöltésére irányuló, vagy erre reflektáló felvetés. Az 1859-ből származó 2 millió forintos adósságteher jelentős mértékben nehezedett a város költségvetésére, s még a kisebb összegű rendkívüli kiadások esetében is nehézségeket okozott. 18 A szűkös anyagi lehetőségek ellenére azonban a képviselőkben nem csupán a történeti gyökerű, igazgatási funkciójú „szabad királyi 15 BFLIV.1105. 228/1868. (november 6.) kgy. sz. 16 BFL IV.1105. 81/1867. (szeptember 2.); 242/1868. (november 6.); 16/1868. (február 3.); 34/1868. (február 3.) kgy. sz.; BFL IV.1106. 8928/1867. tan. ikt. sz. 17 BFL IV. 1105. 65/1870. (február 7.) kgy. sz. 18 Jellemző például, hogy az 1867-es koronázás alkalmával Balázsy Antal városi alügyész azon lelkesedett, hogy „gr. Szapáry Antal főlovászmester kegyes volt 3500 ft segélyt az orsz. alapból kieszközölni" a város költségei fedezése céljából. Ám mivel „...a város közönsége dacára ennek nem lészen képes rögtön s azonnal mindazon költséges kiadásokat fedezni, melyek a koronázási ünnepély emelése tekintetéből okvetlen szükségesek lesznek, s el nem maradhatnak ... Szapáryhoz oly kérelem volna intézendő, hogy ... hatalmas befolyásával a pénzügyminiszter úrnál oda hatni kegyeskedjék, hogy a város még 6000 ft-ot kaphasson". BFL IV. 1105. 3/1867. (május 24.) kgy. sz. 293
