Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kovács Eszter: A budai ferences kolostor a török korban 241-262
KOVÁCS ESZTER a palota keleti kapualjának déli fala pedig a kolostor egyetlen máig álló részlete, melyben szerencsésen megőrződött egy - már az újkorban elfalazott - reneszánsz ajtó kőkeretezése. A keleti szárny déli felében és bővítményében újabb pincesor feltárására került sor. Ezeknek pontos méretét nem ismerjük, mert legnagyobb részükön modern pincék húzódnak a Sándor-palota 10-12. helyiségében. Az egyik pince eredeti betöltését kizárólag a palota 18. helyiségében tudtuk megfigyelni. A leletanyag előzetes áttekintése alapján úgy tűnik, ezt is a XVIII. század folyamán töltötték fel. A törmelék közül a török kori kerámián kívül XVIII. századi tányérok, korsók töredékei is előkerültek. Ennek a pincének a padlószintjétől is indult egy török gödör, melyben igen kevés kerámiát és állatcsontot találtunk. A kerámiaanyag azonban a XVII. század második felére jellemző, magas talpú, behúzott peremű talpas tálakat is tartalmaz, így a gödör betöltése a XVII. század végére tehető. Mindebből arra következtethetünk, hogy a keleti szárny pincéit (legalábbis egyiküket a déli részen) a török kor folyamán is használták. A kolostor udvarán török kori kőburkolatot tártunk fel. 68 Ez a kövezet feltehetően az egész udvart borította, azonban egybefüggő felületét csak a Sándor-palota északi szárnyában, épületen belül tudtuk megfigyelni, a mai udvar alatt már nem találtuk nyomát. A kisebb-nagyobb méretű, tört kövekből készült burkolat hosszabb használatára utal, hogy a kövek felülete erősen megkopott. A kövezet átvágása során a kövek alatt mintegy 30-40 cm vastag, habarcsos, téglás, köves épülettörmelékes réteg jelentkezett, amelyből kevés, inkább a XVI. század második felére jellemző, hódoltság kori leletanyag került elő. Ez alatt már a ciszternához tartozó, sóderos szűrőrétegek következtek. Az épülettörmelékes rétegben talált leletanyag pontos keltezésre nem adott módot, ám a ciszternától nyugatra előkerült egy márgába vágott tárolóverem, melyet mind a planírozás, mind a kövezés elfedett. Feltárása során nagy mennyiségű, a XVI. század második felére keltezhető leletanyag került elő: többek között nagy változatosságban sgraffito-díszes talpas tálak töredékei, redukált égetésű, osztrák import fazekak, alacsony talpgyűrűs, egyenes oldalú, egyenes peremkiképzésű talpas tálak. Ennek alapján a kőburkolat építését legkorábban a XVI-XVII. század fordulójára tehetjük. Néhány helyen megfigyelhető volt, hogy a kövezést egyszer megújították; a két kőréteg közül is török kori leletanyag került elő. A ciszterna kútját a Sándor-palota északi szárnyának építésekor erősen megbolygatták, egyik tartópillérét, a kút nyugati felét teljes mélységig elbontva, a sziklára alapozták. (Az elbontott kútgyűrűket is beépítették a pillérbe.) A ciszterna műemléki helyreállítását megelőző munkák során a kút felső 13 kősorát (ez a megmaradt kút mintegy fele) el kellett bontanunk. 69 Ekkor nyílt alkalmunk arra, hogy a kút betöltését megvizsgálhassuk. Noha a betöltés a pillér építésekor keveredett, Ebből a korból hasonlójellegű, kültéri kövezés került elő a Pasa-palota udvarán (GERŐ 1971. 392.p.), valamint az Arany-bástyában, ahol a bástya építését megelőző út készült ugyanilyen alapossággal (MAGYAR 2002. 70. p.) A királyi palota Nagyrondellájában a török kor végéről származó, jól megépített kőburkolatot tártak fel (GEREVICH 1966. 248-249. p.) A köveket a pontos dokumentálás után számozva bontottuk szét, majd az alap megerősítése után a helyükre kerültek vissza. 250
