Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kovács Eszter: A budai ferences kolostor a török korban 241-262

A BUDAI FERENCES KOLOSTOR A TÖRÖK KORBAN eddig a mélységig döntően XVII-XVIII. századra keltezhető leletanyagot (zöld mázas, tálka alakú kályhaszemek, mázatlan, tál alakú kályhaszemek, alávágott peremű fazekak, írókás, márványozott és fehér mázas tányérok, márványozott mázas korsók, szürke, nagy méretű tálak, préselt pipák töredékei) tartalmazott. Mivel komolyabb középkori betöltésre utaló nyom nem került elő, feltételezhetjük, hogy a kutat a török korban is használták, és a Fontana metszetén a dzsámitól délre ábrázolt kör alaprajzú, kupolás épület a kútház lehetett. Az 1686. évi ostrom után készült Hauy-féle felmérésen a már említett öt telek közül hármon jelöl észak-déli irányú, azaz az utcával és a városfallal párhuzamos épülettömböt 346., 347. és 349. számmal. Maga a felmérés pontosításra szorul, mivel a keleti épületrészek nem közvetlenül a városfal mellett, hanem attól mintegy 11 méterrel beljebb helyezkedtek el. Ezt igazolja, hogy 2001-ben a Sándor-palotától keletre lévő sétányon végzett kisebb kutatás során előkerült a már a felmérésen is látható, törést mutató városfal egy részlete, amely legkésőbb a török korban épült. A ma is látható városfal tulajdonképpen ennek a falnak a köpenyezése oly módon, hogy megtörését is kiegyenesítették. Az ostrom után a kolostor keleti és nyugati szárnyának nagy részét elbontották, megmaradt észak-déli irányú homlokzati falainak felhasználásával építették fel a kaszárnyaépületeket. A déli szárny kelet-nyugati irányú falait visszabontották, majd a két kaszárnya közötti területet elplanírozták. A jelenlegi udvart szinte teljes egészében ez az egységes planírozási réteg fedi, ami egyúttal takarja a kolostor keletnyugati irányú visszabontott falait is. A planírozási rétegből előkerült kerámiaanyag zöme késő török kori. A középkori kolostor épülete, amely ha átalakítva is, de fennmaradt a hódoltság korának végéig, igazán a XVII. század végén semmisült meg, kisebb részleteit azonban még ma is megtalálhatjuk a Sándor-palota falaiba rejtve. 251