Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kovács Eszter: A budai ferences kolostor a török korban 241-262
A BUDAI FERENCES KOLOSTOR A TÖRÖK KORBAN Az agyagpadló elbontásából kevés kerámia került elő, valamennyi a XVI-XVII. századra keltezhető: pohár alakú, négyszögletes tál alakú és zöld mázas kerek kályhaszemek, valamint talpas tálak töredékei. Az elbontott agyagpadló alatt a 46. helyiségben egy középkori pincét találtunk, 64 amelyből észak felé egy boltozott alagút is nyílott. A pincét épület- és kályhatörmelékkel töltötték fel. A zömében középkori kályhaszem- és kerámiatöredékeken kívül a feltöltés zöld mázas kerek kályhaszemeket, sgraffito díszítésű talpas tál és kínai porceláncsésze töredékét is tartalmazta, ezért a pince betöltése a XVI. század második felénél-végénél korábbra nem tehető. A 47. és 48. helyiségekben az agyagpadló alatti fekete rétegben XIII-XIV. századi kerámiára bukkantunk. Középkori járószintet sehol nem lehetett megfigyelni, a törökök a középkori padló elbontása után alakították át saját szükségletük szerint a középkori épületet. A pince betöltéséből előkerült néhány kis méretű, négyzet alakú, mázas padlótéglatöredék. Feltételezhető, hogy a kolostor nyugati szárnyának ezen részét egykor ilyen padlótéglák boríthatták, majd ezt a török kor folyamán felbontották, nem elképzelhetetlen, hogy (talán a Pasa-dzsámiban) másodlagosan felhasználták. Egy helyen volt az agyagpadló alatt korábbi, zárt török gödör. A 47. helyiség délnyugati sarkában lévő, márgába vágott gödörből szürke korsók, talpas tálak, kiöntőcsöves korsók, zöld mázas kerek kályhaszemek töredékei, fazék, 65 bronz könyvkapocs, nagyobb mennyiségű állatcsont (főként kis kérődzők csontjai), egy késői damaszkuszi stílusú fajanszfedő töredéke, 66 valamint Miksa császár (1564—1576) 1572-es ezüstdénárja 67 került elő. A leletanyag alapján az agyagpadlós építmény keletkezése a XVI. század végére tehető. A török korban betöltött pince eredeti, délről nyíló bejáratához kelet felől egy lépcső vezetett le. Ebből a lejáróból dél felé (a Sándor-palota 43. helyisége alatt) egy másik pince is nyílt, amely a XVI-XVII. század folyamán is használatban volt. Ennek a pincének padlószintjétől indult lefelé egy nagyobb méretű török gödör. Ezt a pincét a XVIII. század végén töltötték fel a laktanyákból kikerült hulladékkal. A kolostor keleti és déli szárnyában ilyen átalakításokat nem tudtunk megfigyelni, azonban arra következtethetünk, hogy ezeket az épületrészeket is használták a török kor folyamán. Míg a nyugati szárny déli felében és a déli szárnytól délre, az épületen kívül nagy számú (19 db) török hulladékgödröt tártunk fel, addig a déli épületen belül egy sem került elő, valamint igen kis felületen, de megtaláltuk a középkori téglapadló nyomait is. Ugyanígy nem került elő török hulladékgödör a keleti szárny északi felében. Ezen kívül az egész Sándor-palota területén itt mutatható ki leginkább, hogy a középkori falakat az újkori épületekhez is felhasználták. A palota keleti homlokzati fala, ha keveset is, de mai napig őriz a kolostor keleti zárófalának felmenő részéből, Ennek a helyiségnek a teljes feltárása nem történt meg. A 97.60.1.13. és 97.86.3.1. leltári számú fazekak erős rokonságot mutatnak. Legközelebbi párhuzamukat a váli anyagban találtam. HATHÁZI - KOVÁCS 1996. 47. p. LANE 1957. 49-54. p. A fajanszfedő stílusa alapján 1540-1555 közé keltezhető. CNH III./I. 94. 249
