Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kovács Eszter: A budai ferences kolostor a török korban 241-262

KOVÁCS ESZTER sétányon feltárta a Pasa-palota maradványait és a Szent János-templom polygonális szentélyzáródását.

43 Az ásatás azonban nem terjedt ki a karmelita kolostor déli szárnyának és udvarának területére, így továbbra is kérdés, milyen kapcsolatban állt egymással a Pasa-palota és a dzsámi. 1971 -ben a Várszínház épületében és a sétányon Altmann Julianna vezette a felúj ítási munkákat megelőző feltárást. Ekkor kerültek elő a Szent János-templom alapfalai, építészeti tagozatok (boltozati bordák, oszlopfők) és sírkőtöredékek, a sétányon pedig a kolostor keleti traktusának első, a templomhoz kapcsolódó helyisége.

44 1994-ben a Szent György téri Rendezési Terv keretében indult ásatás a Sándorpalotában és a Színház közben.

45 A feltárásokat megelőzően a Sándor-palotáról tudományos dokumentáció készült. Az ehhez kapcsolódó falkutatás eredményeként kiderült, hogy a Sándor-palota keleti és nyugati szárnya a XVII. század végi kaszárnyák felhasználásával épült. A déli és az északi szárnyat közéjük emelték, az eredeti nyílásrendszert pedig megváltoztatták.

46 Az ásatás eredményei

47 Az 1994 áprilisától 1995 augusztusáig tartó ásatás, majd az 1996-ban és 2001ben végzett leletmentések folyamán a Sándor-palota földszinti helyiségeiben és pincéiben,

48 valamint az udvarán előkerültek az egykori ferences kolostor alapfalai, előbukkant az udvar, az azt körülvevő kerengő, valamint a keleti, déli és nyugati kolostorszárny, a Színház közben pedig az északi kerengőfolyosó templomhoz kapcsolódó része.

49 A kerengőt itt téglapadlóval burkolták, ennek nyomait már a Sándor-palota 49. helyiségében, tehát a nyugati kerengőfolyosóban is megtaláltuk (melynek egész területére temetkeztek). A kolostor udvarán feltártuk egy vízszűrős ciszterna maradványait, közepén kővel kirakott kúttal.

50 A kolostor épületeinek legtöbb felmenő fala elpusztult, így „in situ" építészeti tagozatok előbukkanására nem számíthattunk. Nagyobb számú, másodlagos helyzetű faragvány került elő a déli kolostorszárny maradványai között. E szárny északi GERŐ 1980.40., 112-114. p. ALTMANN 1973., ALTMANN 1994. 143-148. p., KUBINYI - ALTMANN 1975. A rendezési terv előzménye: a Várhegy e részén kormányzati negyedet szerettek volna kialakítani. FARBAKY 1994. Az ásatást nehezítette, hogy álló épületen belül, annak helyiségeiben kellett dolgozni. A részben még működő közműveken kívül problémát okozott, hogy statikai okokból a palota falai mentén viszonylag széles földsávokat kellett feltáratlanul hagyni. A déli szárnyba épített öt méter mélységű ún. mélypincék egy kút kivételével (2. helyiség) minden középkori jelenséget elpusztítottak. A Színház köz déli részére építették meg a várat ellátó távfűtővezeték egyik ágát, amellyel elpusztították a kerengőfolyosó déli, a kolostorépülethez kapcsolódó felét. Erre a ciszternára utalhat Zsigmond lengyel herceg számadáskönyvének adata. „ ...Item eodem die ad cordam, qua trahitur aqua domino principi de cisterna in claustro Sancti Johannis, dedi II den. ung...." DIVÉKY 1914. 33., 109. p.; KUBINYI 1984. 636. p. 246