Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kárpáti Zoltán: A Szent Zsigmond-templom és környéke : régészeti jelentés 205-240
A SZENT ZSIGMOND-TEMPLOM ÉS KÖRNYÉKE A függőleges márgafal aljának mentén, mind a négy oldalon (159.88 méteren) körülbelül 50 cm széles, meredek padkát hagytak, amely délen rézsűbe váltott, itt mélyítettek az épület tengelyének vonalában kövekkel kirakott négyzetes, sekély gerendalyukat. Az északi fal előtt, de közelebb a keleti oldalhoz, hasonló négyzetes és sekély lyuk volt. Talán a pince lefedésével vannak kapcsolatban, de a helyiségen belül használt valamilyen állványrendszer részei is lehettek. A pince alja további 20-30 cm-rel mélyebben helyezkedett el. A kőfal vakolata a nyugati oldalon a padka széléig tartott, onnan dél felé fordult. Minden bizonnyal a padkán ülő egykori falon folytatódott. E falról csak feltételezhetjük, hogy kőből volt, amire a sarkokon előkerült kevés habarcsnyom utal. Nem zárható ki azonban az sem, hogy a pince három oldalát faszerkezetű béléssel látták el. A 2.a. épület alapterülete a márgafalat mérve 6x4,5 méter, belterülete a falazatot tartó padkán belül 4,5x2,5 méter. Mivel lejáratnak nyomát egyik oldalon sem találtuk, így minden bizonnyal felülről jutottak le. A pince betöltése a padkák felett sötétebb barna, köves, elvált a pince belsejének világos márgás anyagától. 43 Mindenesetre a leletanyag azonos időszakból származik a két betöltésben. A néhány mázas töredéken kívül föként bordásfalú, továbbá festett fehér kerámia, mázatlan lábas, gyorskorongolt kúpos fedő, jelentős mennyiségű, csontgomb készítésekor keletkező hulladék jellemzi a betöltést. A két pince elhelyezkedése és falkapcsolatai alapján egy telekhez tartozott. A lakórészt hordozó kőpince mögé talán a tárolókapacitás növelése érdekében a telek legvédettebb zugában fabéléses pincét ástak. A középkori Zsidó utca nyugati oldalának feltárásakor több ízben meg lehetett figyelni, hogy a város korai időszakában változatosan helyezték el a pincéket, pl. a telek végén. Minden bizonnyal ezzel az esettel van itt is dolgunk, tehát a telek homlokzati vonala a Szent János utcára nézett. Mivel a 2.a. pincét a kőépület déli oldalához építették, a telek északi határa a 2. ház északi falának vonalában volt. E falra épült rá minden bizonnyal a szentély déli fala. A szentély területén újkori bolygatásokon kívül csak a természetes humusztakarót figyeltük meg. Semmilyen, a templomot megelőző építkezésnek az útrétegekkel is egyeztethető nyomát nem találtuk. Északra a legközelebbi polgári kőépület a telektől körülbelül 18 méterre található, a ferences templommal szemben. Ennek betöltése jóval későbbi a látóterünkbe eső időszaknál, építése idejének pontos meghatározásához pedig kevés információval rendelkezünk 44 A két telek között elhelyezkedő terület beépítetlen maradt a templom építéséig. Az egyetlen értékelhető objektum egy kőbéléses kút volt, amelyet nem bontottunk ki teljesen. 45 Ennek alapján az is elképzelhető, hogy a telek nem a Szent János utca (azaz kelet) felől, hanem az üresen maradt parcella, tehát észak felől nyílt. A feltételezett fabélés elenyészése során átszínezhette a helyére kerülő betöltést. A történeti adatok alapján a ferences harmadrendi női kolostor polgári épületből átalakított, két utcát átkötő tömbje helyezhető ide. Lásd Végh András tanulmányát: Középkori városnegyed... Az elért mélységig hódoltság kori leletek, és építészeti faragványok kerültek ki belőle. 217
