Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kárpáti Zoltán: A Szent Zsigmond-templom és környéke : régészeti jelentés 205-240
A SZENT ZSIGMOND-TEMPLOM ÉS KÖRNYÉKE szinten helyezkedett el az épület padlójával. A III. építmény első szintjét mindössze 40 cm-rel vitték mélyebbre a külső járófelülethez képest, azonban rakott kőalapjára támaszkodó falai jóval e szint fölé magasodtak. Az V. épület déli felét a természetesen lejtő talajba vágták, azonban északi feléről kimutathatóvá vált, hogy szabadon, a föld felett állt. A házak szintjei viszont nem hasonlíthatók össze egymással, ugyanis mind a terület domborzati viszonyaihoz igazodott és nem valamilyen tudatosan alkalmazott, egységes rendező elv szerint épült. Tehát komolyabb földmunka csak az épületek területén, illetve közvetlen környezetében mutatható ki. Azonban éppen ez a tény világít rá arra, hogy e házak ugyanannak a településnek hírnökei. Korának meghatározásakor az épületekből előkerült leletanyag kisebb mértékben segít. Azt megmutatja, hogy már a XIII. században álltak, sőt néhány, a Várhegy északi részén, illetve Óbuda és Szentjakabfalva területén előkerült analógia alapján a XII. század végére, de inkább a XIII. század első felére tehető létezése. Konkrétabb adatok adódtak, amikor a terület korbeli legjelentősebb épülete a Szent János ferences templom és épületeink rétegtani viszonyait vizsgáltam. Az írott források arról tanúskodnak, hogy a kolostor 1266 és 1270 között már állt. 42 Ásatásunk pedig megtalálta a második útréteg alatt, az építéskor elterített kőfaragó hulladékot. Az úttest szintje a templom előtt megegyezett északkeleti részének külső járószintjével (160,80 méter). Ehhez az építési időszakhoz területünkön az 1. kőépület látszik igazodni. Északi és déli falának építési rétege az adott szintadathoz közelít. A régészeti adatok azt mutatják, hogy a XIII. század harmadik harmadának elején a templommal szemben lévő területen kőházak álltak. Mindezzel összhangban vannak az írott források, amelyek az 1283-ban létrehozott, a kolostorral szemben álló, az egykori nádor özvegye által alapított begina kolostorról adnak hírt. Az 1. ház építésekor átlag 50 centiméteres feltöltéssel egyenlítették ki a szintet a korábban itt állt III. építmény romjain, azonban a 2. út alatti kőporos réteg alatt korábbi, rövid ideig használt úttest utal arra, hogy a korai település pusztulását követően és a templom felépülése között eltelt időben kövezett felületen jártak. Ehhez az időszakhoz most még épület nem köthető, így funkciója talán a templom építésének folyamatával társítható, ugyanis ez az út az alatta lévő feltöltéssel sem küszöbölte ki a természetes üreget, de az oda folyó csapadék üledéke igencsak megnehezíthette a közlekedést, vagy akár az építőanyag szállítását. A burkolat feltárt rövid szakaszán jól meg lehetett figyelni a mélyen benyomódott keréknyomokat. Az 1. út ráfed a V. és V./a épület maradványaira. A kettő közötti feltöltés megegyezik az I. és a III. építmény pusztulását követő planírozó feltöltéssel. A szürke, szemetes réteg vegyesen tartalmazta a korábbi településről származó és a későbbi időszak leleteit is. A planírozás és a szintemelés mellett a korábban felgyülemlett szemét eltakarítását is szolgálta. Korát a III. épületnél talált szlavón báni dénárok keltezik az 1240-es, 1260-as évekre. Ennek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a legelső telep mindezt megelőzően élt, de a templom és a városi házak építésekor már nem létezett. így bizonyítottnak látom, hogy a Várhegy déli részén a jogilag meghatározott város előtt már működött egy fejlett település, amely talán a tatárjárás idején elpusztult. Erre utalhatnak a III., IV.,V. épületek üszkös, faszenes omladékai. GYÖRFFY 1997.145.p. 215
