Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kárpáti Zoltán: A Szent Zsigmond-templom és környéke : régészeti jelentés 205-240
KÁRPÁTI ZOLTÁN A leírt építmény mellett közvetlenül, kissé délkeletre egy felül 1,3 méter széles és - a mai szinttől mérve - 4,7 méter mély 27 , megközelítőleg kelet-nyugati irányú, V alakú - „A" objektumnak nevezett - árok rövid szakaszát bontottuk ki. Alja 2,2 méter vastagságban agyagos, köves, nagyobb famaradványokat és gazdag leletanyagot tartalmazó földdel volt feltöltve, amely hasonlít az I. építmény belső szintje alatti anyaghoz. Az árok északi oldalán itt is megfigyeltük a külső szint sárga kőporos terítését, azonban a tényleges járófelületet a rövid szakaszon megmaradt homokos, apró kavicsos agyagréteg jelenthette. A szintemeléskor ide már nem került a sárga agyagból, csak a szürke szemetes réteget hordták erre a részre. Az „A" objektum és az I. építmény közötti kapcsolatot nem volt módunk kutatni. Betöltésében több, akár még a XII. század végére - XIII. század elejére keltezhető darab is volt, így szürkésbarna, a vállon három, egymást metsző hullámvonallal díszített fazék töredéke, kívül vörösre, belül szürkére égett, a válltól bekarcolt vonaldíszítéssel ellátott tölcséres szájú palack nyaka. A jellegzetes XIII. századi fehér, spirálvonalas fazekak, tálak és palackok mellett néhány rosszabb minőségű redukált égetésű, kihajló peremű fazék, színvonalas minőségű persely, peremén bepecsételt díszű tál, fedők, vágott fülű kancsó töredékeit is megtaláltuk, az utóbbiak nagy része import árunak tekinthető. A budai leletanyagban egyedülálló egy fehér anyagú, kisebb méretű fazék vagy bögre töredéke. Testét vörös földfestékkel egymást keresztező, haránt irányú csíkok, illetve a metszéspontokba és a keresztek legtávolabbi pontjai közé húzott függőleges vonalak díszítik. Nyakára és peremére vízszintes vonalat festettek, az utóbbi helyen ezt rövid, függőleges csíkok is tagolják. A hazai leletanyagban ismeretlen a szürke anyagú, kívül és belül közvetlenül az agyagra felvitt zöld mázzal díszített, feltételezhetőleg talpas, lapos mécsestál. A máz felülete egyenetlenebb, mint az ismert nyugati termékeké. 2. A volt Honvédelmi Minisztérium egykori déli udvarán feltárt jelenségek Az említett természetes árok legmélyebb része esik erre a területre. Ennek megfelelően a mai szinttől mérve 4,5 méter mélységben 28 még mindig az őshumusz mutatkozott, s az első emberi településnyomok 1,2 méterrel magasabban jelentkeztek. Itt is megfigyelhettük az északról ismert sárga agyagterítést, amelyről több, leletnélküli agyagréteget hámoztunk le. Felette 29 faszenes felületű járószint került elő, paticsdarabokkal és bekarcolt vonalas, fehér kerámiával. Az itt nyitott szelvényünkkel nem tisztázhattuk ennek a Il/a. építménynek nevezett objektumnak a szélét, csupán egy 23 cm mély, a padlóba mélyedő cölöplyukat azonosítottunk a déli metszetfalnál. Megállapíthattuk viszont, hogy az elpusztult épület omladékára szürke agyagot hordtak, s ezen alakították ki a II. építmény első járószintjét. 30 Az egyszer megújított, faszenes felületű padló több sorban, sárga agyagba rakott, átlag 40 cm széles Aljának szintje 157,88 Afm. Felül északi oldala magasabban, kb. 160,00 Am szinten van. 158,02 Afm 159,62 Afm 159,74 Afm. 210
