Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kárpáti Zoltán: A Szent Zsigmond-templom és környéke : régészeti jelentés 205-240
A SZENT ZSIGMOND-TEMPLOM ÉS KÖRNYÉKE kőalapozású építményhez tartozott. Az építmény észak-déli kiterjedése minimum 4,1 méternek bizonyult, kelet-nyugati méretét nem tudtuk meghatározni, csupán déli falának a kutatóárkunkba esö 2 méter hosszú szakaszát ismerjük. A kőalapozás legalább 40 cm magas volt, s erre nagy valószínűség szerint faszerkezetű falat ültettek. A megújított padlón a déli és az északi oldalon is nagyobb méretű paticstömbök hevertek jelentős mennyiségű faszénnel és fröcskölt festéses, bekarcolt díszes edénytöredékekkel együtt. 31 Az épület fala a tapasztás, és az azon látható karók lenyomata alapján ácsolt faszerkezetű lehetett. Megfigyelhettük azt is, hogy pusztuláskor a nyugati fal az építmény belseje felé dőlt, a déli fal omladéka pedig a külső járószinten jelentkezett. Az omladékban fenékbélyeges és bekarcolt, illetve hullámvonalas edénytöredékeket találtunk. A déli oldalon adódott lehetőség az építményhez tartozó külső szint meghatározására. Az északi, I. építmény mellett megfigyelt, sárga kőporos szürke, faszenes réteg 0,5 méterrel mélyebben itt is megvolt, s ausztriai típusú fazékperemet és fehér, spirálvonalas oldaltöredéket tartalmazott. Az erről felszedett barna rétegben volt a II. építmény építési rétege, amelynek teteje egyben járófelületként szolgált. Pusztulása után rövid ideig kilátszottak az építmény romjai, ugyanis az omladék tetején az árokba lefolyó esővíz vékony hordalékot rakott le. Végül helyét még a XIII. század folyamán elplanírozták és mintegy 50 cm magasan feltöltötték, többek között az északon már említett szürke, szemetes réteggel. Erre utal az innen előkerült kerámia és egy szlavón báni dénár is. Ezután a feltöltésbe északon és délen is 70 cm széles kőfalat ástak. Mindkettőnek a déli oldalán mutatkozott az építési rétege, a kelet-nyugati irányú falak építésekor tovább emelték a szintet a két fal között világosbarna, apróköves, délen pedig épülettörmelékes anyaggal. Az észak-déli kutatóárok keleti oldalán azonos rétegtani és lelet viszonyok között észak-déli irányú fal bontakozott ki. E három fal alaprajzilag egyetlen, 5,8 méter észak-déli kiterjedésű épület nyugati felét adja meg (1. épület). Rétegtani és alaprajzi helyzetükön kívül bontási szintjük is egy építményhez tartozónak mutatja a falakat. (160,10-160,30 méter) Mindhármat a fedőréteg alapján valamikor a XV-XVI. században bontották el. Az alapjaiban fennmaradt épületről keveset mondhatunk. Biztosnak tűnik, hogy a XIII. század második felében, végén épült fel. Minden bizonnyal kelet felé folytatódott, de nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy nyugaton is csatlakozott hozzá épület. Feltöltéséből világos, hogy nem pince volt. Funkciójára utalhat, hogy a belső szintjének tartott égett, faszenes felületeken a déli falnál kövekkel kirakott, égett felületet, tűzhelyet találtunk. így lakóépület, esetleg konyha lehetett. Mivel közelebb van a Zsidó utcai fronthoz (6 méterre), ezért valószínűbbnek tartom, hogy a nyugati oldalon lévő telken állhatott. Az egyik kiemelt, 14 cm vastag tapasztás egyik oldalán két, egymástól 3-4 cm-re lévő, 3—4 cm átmérőjű, párhuzamos karó lenyomatát lehetett megfigyelni. A töredék jól mutatta, hogy a fal felének tapasztása hullott az épület belsejébe, azaz a falnak legalább 30 cm vastagnak kellett lennie. 211
