Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kárpáti Zoltán: A Szent Zsigmond-templom és környéke : régészeti jelentés 205-240
A SZENT ZSIGMOND-TEMPLOM ÉS KÖRNYÉKE A templom építését megelőző településnyomok Már az első, szondázó jellegű munkálatok során kiderült, hogy a templom építését követően jelentősen átalakult a terület. A mindezt megelőző körülbelül két évszázadon át változatos szerkezetű építmények, polgárházak formálták a hegy itteni részének képét. A Szent Zsigmond-templomtól északra fekvő terület 1. A volt Honvédelmi Minisztérium egykori középső udvarán feltárt jelenségek 25 hz itt állt építmények egy természetes árok északi szélén helyezkedtek el. 26 Az udvart határoló északi épületfaltól 10 méterre délre - az őshumusz, illetve nyugaton egy szürke agyagterítés tetején egy sorba rakott, néhol meszes habarccsal összefogott, lapos kövekből alapozott épület déli felének részletei kerültek elő. Az I. építmény déli fala 8,4 méter hosszúnak bizonyult, az objektum északi kiterjedését azonban nem volt módunk meghatározni, mindössze 1,5 méter vált keleti falából láthatóvá. A kőalapra 15 cm átmérőjű gerendát fektettek, amelynek elkorhadt maradványát több ponton is megfigyeltük. A falsarkokban 20 cm átmérőjű cölöpöket vertek le. A kelet-nyugati irányú kősor déli oldalához 20-25 cm vastag egynemű, sárga kőporos kőmorzsalékot terítettek, amelyre az épület középső részének nyugati felénél - minden bizonnyal az egykori bejárat elé - két nagy méretű, laposabb követ fektettek. Itt, a déli fal közepén ugyancsak cölöpöt helyeztek el. A sárga kőmorzsalék az építmény mesterségesen kialakított külső járószintjét jelentette, amelyre a használat során vékony, szürke agyag rakódott. Az épület belsejét a talpgerendák szintjéig szürkésbarna kevert agyaggal töltötték fel, amelyre vékony, vöröses agyagot tapasztottak. A feltöltésből és a járószintről azonos jellegű, sőt összeillő kerámia töredékek kerültek elő. A csupán igen kis területen kutatott belső térről, annak esetleges tüzelőberendezéséről nincsenek további ismereteink. Az épület felmenő részének szerkezetéről sem szolgáltatott adatokat a feltárás. Mindenesetre az objektum környezete tudatos felhagyásra utalt, mivel semmiféle pusztítás, égés nyoma nem mutatkozott. (Valószínűleg egy terjes egészében faszerkezetű építmény volt, amelyet szétszedtek.) A tudatos felhagyást valószínűsíti az objektum feletti rétegsor is. A külső járószintet még megújították egy újabb sárga kőporos, majd egy szürke, kevert agyagos réteggel - előbbi egy szürke mécses töredékét tartalmazta. Az ezután - a leletanyag tanúbizonysága szerint még a XIII. század folyamán - keletkezett sárga agyag, illetve szürke, szemetes réteg már befedte az épület maradványait. A házhoz tartozó külső rétegekből és a tárgyalt szintemelés rétegsorából azonos jellegű fehér és szürke kerámia (mécses, fazék) került elő. A templomtól északra lévő terület leírását a modern objektumokhoz viszonyítva adjuk meg, hiszen ezek napjainkban is (még) láthatóak, és így könnyebb a tájékozódás. Az altalaj szintje itt 160,28 Afm. 209
