Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190

VÉGH ANDRÁS felszíne alatt felszínre került két nagyméretű, ipari jellegű, fém (bronz) olvasztó kemence maradványai. Az I. számú kemencét az Árpád-kori városfal visszabontott felszínére építve találtuk meg. A kemence hosszúkás, téglalap alakú tűztérből, valamint a mindkét végéhez csatlakozó kisebb teresedésből (futőakna, kémény ?) állt. Jobbára csak az alsó néhány téglasor maradt meg falaiból. A

II. számú kemencének ennél jobb állapotban maradtak meg falai, a boltozatos tűztér és a futőcsatornához vezető lépcsőfokok is megőrződtek. Ez a kemence közvetlenül a középkori külső (II.) városfal belső oldalához épült. Formája hosszúkás téglalap alakú, falai téglából készültek. A tűztér feletti olvasztótér már hiányzott, a téglák közét sok helyütt kifolyt bronzolvadék töltötte ki. A tűztér téglái a rendkívül magas hőfokú tüzelés miatt üvegszerűen megolvadtak, sőt néha cseppekben elfolytak. A kemencék környezetében több fémöntő-gödör helyezkedett el, amelyek nagy részét feltártuk. A bronzöntés lényege ugyanis, hogy a kemencében megolvasztott fémet a mélyebben fekvő mintába csapolják, ezért a mintát a földbe ásva helyezték el. Mindkét kemence mellett találtunk egy-egy nagyméretű, négyzetes alaprajzú, rendkívül mély gödröt. Az I. kemencénél megfigyelhettük továbbá, hogy a kemence és a gödör között négyzetes kőalapzatot készítettek. Ez az alapzat a II. kemencénél elpusztult, feltehetően az öntőgödörbe omlott. Az alapzatok emelőszerkezetek számára készülhettek, amelyek a megolvasztott bronzzal telt öntőedényt emelték át a földbeásott minta fölé. Az I. kemencénél épen maradt az alapzat felszíne is, és ennek segítségével megállapítható, hogy az öntőgödör mélysége mintegy 4,5 méter volt. Az öntőgödrök aljának közepén az altalaj köralakban átégett. Az öntőgödröket a használat után betömték, mégpedig az öntés során keletkezett hulladékkal. Éppen ezért a betöltésből nagyszámban kerültek elő a fémről levert, átégett agyagminta töredékei. A betöltés ezenkívül rendkívül sok fémsalakot is tartalmazott. Ezen nyomok alapján és fémöntéssel kapcsolatos ismeretek figyelembevételével úgy gondoljuk, ezen a helyszínen ágyúöntés folyt a XV-XVI. század fordulóján. Régészeti bizonyítékainkat kiegészítik az okleveles források, amelyek 1489-ben Jakab királyi ágyús mester házát, 1515-ben és 1518-ban Márton királyi ágyús mester házát említették meg az utcában. A porosz származású Marienwerderi Jakab mester Mátyás király ágyús mestere volt, aki szolgálatát II. Ulászló idején is folytatta. Halála után örököse, Márton mester viselte tisztjét, aki egyébként II. Ulászló király székesfehérvári síremlékén is dolgozott. A királyi ágyús mesterek ugyanis nem csak ágyút öntöttek. Az ágyúöntő-gödörtől nem messze feltártunk egy harangöntő-gödröt, amelynek alján egyedülálló régészeti leletként az öntőminta alja is épen megmaradt. A kör alakú gödör betöltése itt is tele volt a levert minta töredékeivel és fémsalakkal. Nem messze ettől a gödörtől egy másik harangöntő-gödör sérült részlete is előkerült. Feltártunk további öntőgödröket is, amelyek azonban nem kapcsolódtak szorosan a kemencékhez, fennáll az a lehetőség is, hogy a hozzájuk tartozó kemencék teljesen elpusztultak. A reneszánsz palota omladéka A Szent György utca 10. számú telek mögé eső bástyasétány alatt a középkori telek folytatásaként épületfalakat tártunk fel, amelyek még a II. városfal elé is kiterjednek 186