Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190
A SZENT GYÖRGY UTCA 4-10. SZÁMÚ TELKEK RÉGÉSZETI ÁSATÁSA - ELŐZETES JELENTÉS és nekivezetnek a III. városfalnak, ez utóbbi belső síkján egy, a merőleges falakkal egykorú keskeny falat is megfigyelhettünk. A telek teljes szélességében a várfalon túlnyúló falak három helyiséget képeznek. Ezek közül az északi helyiséget az újkorban is használták, ezért leletanyagot nem tartalmazott. A másik két helyiség falainak közét egy leomlott reneszánsz palotahomlokzat törmeléke töltötte fel mintegy 5 méter vastagságban. A tisztán épülettörmelékes rétegből jelentős építészeti részletek kerültek elő: reneszánsz kőfaragványok (dekoratív, gyümölcsfuzéres, palmettás keretdíszek, felirattöredék, tojássoros párkány, nyíláskeret töredékek), reneszánsz idomtégla elemek (kymatagozatos keretek, tojássoros párkányok), valamint egyedülálló jelentőségű, figurális motívumokkal díszített festett faltömbök. A faragványok és a festmények a XVI. század első harmadában készültek, egy új korszak, a Budán oly tragikusan rövid életű reneszánsz világi építészet ritka emlékei. Bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a Mátyás király udvarában megkezdett reneszánsz szellemű építészet a XVI. század elején már a városi paloták építésénél is teret nyert. A falomladék alatt szemetes réteget találtunk, amelyből majolika- és üvegtöredékek, könyvsarok-veretek, bronz és vastárgyak kerültek elő egyéb háztartási jellegű hulladék kíséretében, feltehetően az egykori épület berendezésének maradványai. A feltárt falak nyilván csupán alépítményéül szolgálhattak annak a hegy lejtőjére néző palotának, amelynek emeleti falai a mélybe hullottak. A két helyiség nyugati falán lőréseket, illetve egy hevenyészve berakott, boltozott ívvel áttört falrészletet találtunk. A feltárt falakon mindenütt jelentős pusztulás nyomait figyelhettük meg. Ezen a szakaszon a II. városfal megdőlt. A fal előtti merőleges falak repedezettek, a lejtő irányába szétnyíltak. Egyértelmű, hogy jelentős külső beavatkozás, minden valószínűség szerint ostromágyuk rombolása tette tönkre az épületet. A palota a leletek tanúsága szerint még a török foglalás (1541) előtt összeomlott, a törmelék közül előkerült János király 1534-ben vert dénárja, amely jelzi a pusztulás (1541) idejét: valószínűleg Wilhelm Roggendorfnak a csecsemő János Zsigmond pártja elleni 154l-es ostromát. Történeti forrásokból ismert, hogy a Zsidó-kapu (ma Fehérvári-kapu) környékét ágyúkkal rombolták. 9 A hétszázötven éves telekstruktúra Tanulmányunk végére érve szeretnénk még egyszer felidézni a telekrend rekonstrukciójáról írt gondolatainkat. A régészeti ásatások elvégzése után bizonyítottnak látszik az a vélemény, hogy a török kori, - a Hauy-féle felmérésen megörökített - rendkívül felaprózódott telekstruktúra a sorozatos háborús pusztítások nyomán alakult ki oly módon, hogy a még épen maradt épületeket önállóan hasznosították. A hódoltságot megelőző időre ugyanis nem ez a felaprózott szerkezet volt jellemző. A feltárások alapján megállapíthatjuk, hogy az 1696-os Zaiger tulajdonképpen helyreállította a telkek eredeti rendszerét, de ennek során természetesen kisebb korrekciókra is sor került. A változás érintette az utcai homlokzatot, amelyet mintegy 2 méterrel az utca felé kiterjesztettek. Észlelhetők 9 A feltárást nehéz műszaki körülmények mellet lehetett csak elvégezni, a működő távfűtő vezeték kiváltásával. 187
