Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190

VÉGH ANDRÁS egymás mellé ásott, négyzetes emésztőakna, egyikük török kori, míg másikuk késő középkori leletanyagot tartalmazott. Az Árpád-kori gödrök az udvar területén is változatos méretűek és meglehetősen szabálytalan formájúak voltak. Szent György utca 10. A telken feltártuk egy középkori eredetű és a XVI. század elején jelentős mértékben átépített, reneszánsz városi palota alapfal maradványait és pincéit. Az épület homlokzata mögött, a telek északi oldalán pedig egy nagyméretű középkori pincehelyiség helyezkedett el. Eredeti falai tört édesvízi mészkőből készültek és a déli falon megfigyelhettük az e'gykori síkfödém gerendafészkeinek sorát. A homlokzati pincehelyiség mögött egy másik nagyméretű pincehelyiséget találtunk, amelynek falai hasított márgából épültek, középkori téglákból készült szegmensíves boltozatát átszakították. Kőkeretes pinceablakát a délnyugati sarokban eredeti helyén tárhattuk fel. Ebből a pincéből nyugat felé sziklába vágott folyosó indul egy félköríves, boltozott nyíláson keresztül. A folyosó első 10 méteres szakaszát pusztán a márgás altalajba vágták, mindenféle falazat nélkül. Ez a rész a török kor ostromai során beomlott. A 6-8 méteres mélységet a leomlott épület törmeléke, reneszánsz kőfaragványok és idomtéglák, valamint török kori leletanyag és ágyúgolyók töltötték be. A márgába vágott szakasz az egykori épület alatt haladt, ezután azonban, már az egykori udvar alá eső folyosószakaszt kifalazták. Ez a falazott szakasz páratlan épségben került elő, mintegy 20 méter hosszú, oldalain öt darab, egyenként kb. 3-3 méter hosszú oldaljárat figyelhető meg. Utóbbiak feltehetően hordók tárolására szolgáltak. Az északon lévő második oldalfolyosóból szellőzőkürtő vezet a felszínre. A falakat hasított budai márgából, csúszó zsalu segítségével készítették, némi tégla felhasználásával. Építésének idejét a XVI. század elejére tehetjük, a palota reneszánsz szellemű kiépítésének korába. A folyosó belsejét az elfolyó csapadék által behordott iszap töltötte fel kb. 1-1,5 méter vastagon. Sajnos nem állt módunkban az alagút teljes hosszában kihordani az iszapot, ezért nem tudjuk, hogy a folyosó végét lezáró omladék mögött hogyan folytatódik. Itt ugyanis már elérjük a középkori külső várfal vonalát, az alagút pedig az indulásától kezdve folyamatosan lejt a várfal felé. Feltehető, hogy a várfal külső oldalán feltárt akna alján megfigyelt beomlott folyosó a most feltárt alagút folytatásával azonos. Eszerint a folyosó elvezetne a második városfal alatt és nekivezet a mai városfalnak és a török kori bástyának. A pincéktől és a beszakadt alagút omladékától nyugatra árkádos udvar maradványait sikerült megfigyelnünk. Pillérek és falpillérek alapozásait tárhattuk fel, amelyek egy nagyjából négyzet alakú udvart vesznek körül a telek hátsó részén. Az alapfalak ugyanolyan hasított márgából készültek, mint az említett alagút. Az udvar déli oldalán a pillérek közvetlenül a telekhatár mellé épültek, a nyugati oldalon egy újabb épületszárny előtt haladtak el (ld. reneszánsz palota omladéka), az északi oldalon keskeny épületszárny helyezkedett el. Ezen a sávon a teljes feltárást nem tudtuk elvégezni a működő távfűtő vezeték miatt, csupán annak teljes kiváltása után lehet ide lehatolni. A telek középtáján az északi oldalon, a távfűtő vezeték déli széle mellett egy kisebb méretű pincére bukkantunk, amelynek boltozata épen áll, de bejáratát sem a déli, sem a keleti, sem a nyugati oldalán nem találtuk meg, tehát 180