Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190
A SZENT GYÖRGY UTCA 4-10. SZÁMÚ TELKEK RÉGÉSZETI ÁSATÁSA - ELŐZETES JELENTÉS A déli pince belmérete a középkorban kb. 5x6 méter volt, utcai homlokzati falát az újkorban elbontották és a pincét ebbe az irányba megnagyobbították. A helyiség többi fala középkori eredetű, amelyek a mai teljes magasságig emelkednek, a boltozat azonban az újkorban készült, korábbi boltozat nyomát nem találtuk. A pincetér eredeti, középkori bejárata nem került elő, feltehetően az utca felőli, elbontott falon nyílt, mert a mai bejárat a nyugati falon újkori eredetű. Az északi pince eredetileg nagyméretű helyiség volt, amelyet középen előreugratott pilléreken nyugvó heveder osztott két részre, oldalfalai szintén középkori eredetűek, a boltozatokat azonban itt is megújították az újkorban. Az első rész belmérete 5x6 méter, míg a hátsó részé kb. 5x9 méter. A hátsó rész mind a középkorban, mind pedig az újkorban többször átépült, középtáján egy észak-déli osztófalon eredeti középkori ajtó szárköve és küszöbköve került elő. A pincét a középkorban a délnyugati saroknál pincegádoros lejáraton keresztül lehetett megközelíteni. Ezt a lejárót az újkorban elfalazták és az északnyugati sarokban a nyugati fal áttörésével új bejáratot alakítottak ki. A telek déli oldalán végighúzódó, viszonylag sekély aljú újkori pince padlóját eltávolítva rengeteg korábbi beásást, gödröt tártunk fel. Az egymásba kapcsolódó gödörfüzérek egyes beásásai igen különböző korokból származtak. Legfiatalabbak közülük azok az újkori cölöplyukak voltak, amelyek a fal mentén egymástól mintegy 2-3 méter távolságra sorakoztak. Ezek feltehetően egy fa állványzat beásásának maradványai lehettek. Nagyszámban találtunk változó méretű Árpád-kori gödröket, akadt 5 méteres átmérőjű is közöttük, általában lekerekített, de nagyon szabálytalan alaprajzuk és szabálytalan fenékkiképzésük volt. Feltártuk továbbá a kora bronzkori ún. Nagyrévi-kultúra néhány tároló vermét. (Id. őskori maradványok) A pince padlója alatt előkerült néhány fémöntő-gödör. (Id. ágyúöntő műhely) A pince nyugati végében, a bástyasétányra néző homlokzati fal alatt középkori falazott kút került elő. A kör alakú, mintegy 2 méter átmérőjű akna kb. 10 méter mély volt. Betöltésének felső rétegei még törökkori leletanyagot tartalmaztak, alattuk azonban vastag XIV-XV. század fordulójára keltezhető egységes, erősen szemetes, leletanyagban gazdag feltöltés helyezkedett el. A kút alján megjelent a víz, és az alsó iszapos rétegek a XIII. század végi - XIV. század eleji használatot bizonyították. 8 Teljesen feltártuk a telek udvarát, amelyet sűrűn beborítottak a régészeti jelenségek. Ennek oka abban kereshető, hogy ezen a szakaszon hiányzik a Várhegy fennsíkjának édesvízi mészkő takarója, és a mállott márgában könnyen lehet ásni. Ehhez járul továbbá, hogy a terep eredeti, természetes szintje már lejteni kezdett északi irányba a mai kapu táján lévő völgytorkolat felé. Ez oknál fogva meg tudtuk találni a természetes humuszt, és az arra rárakódott Árpád-kori és XIV. századi járószinteket, annak ellenére, hogy az újkori bolygatás a főhercegi palota istállója révén viszonylag sok helyen és mélyen tönkretette a korábbi rétegeket. Az udvart a déli pincéhez hasonlóan sűrűn beborították a legkülönfélébb beásások és gödrök. Ezek többsége itt is őskori és Árpád-kori volt. Figyelmet érdemel azonban két A kút leletanyagát Szebeni Andrea dolgozta fel az ELTE Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszékén benyújtott szakdolgozatában. 179
