Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190

VÉGH ANDRÁS A Szent György utca 6. szám egykori udvara módot adott arra, hogy megfigyelhessük a XIII. és XIV. századi járószinteket és a hozzájuk csatlakozó épületmaradványokat. Ennek oka a telek alatt kelet-nyugati irányba húzódó tömedékelt árok (ld. őskori maradványok), amelynek felszíne a középkorban enyhén mélyebb volt a szomszédos telkeken található sziklafelszínnél. A kisebb horpadást tehát a középkor folyamán többszörös szintemeléssel egyenlítették ki, amely ma is jól vizsgálható. Sajnos a késő középkori falakhoz tartozó eredeti XIV-XVI. századi járószintek már nem maradtak meg, mivel ezek a mai szinthez igen közel, vagy afölött helyezkedhettek el. A korai járószintek azonban jelentős mélységben voltak. A természetes feltöltésen nyugvó legalsó járószint, amely a XIII. század második felére keltezhető mintegy 2,60-2,70 méteres mélységben található, a mai felszín alatt. Itt, az újkori ház udvarának nyugati szakaszán egy erősen átégett vörös színű agyagpadlót tártunk fel (ld. Árpád-kori gödrök és kemence). Megújuló feltöltések, házmaradványok és járőszintek jelzik - még mindig ebből a korszakból - a terület sorozatos átépülését és megújulását. Felszínre került több Árpád-kori faházrészlet és értékes leletanyag, közte egy vaskulcs és II. Ottokár cseh királynak az 1260-as évekre keltezhető bécsi pfennigje. Az egykori kapubejáró déli fala, amely az udvart is határolta, szintén jelentős középkori építmény volt. Ez a fal tört mészkőből készült és a homlokzattól kiindulva kb. 20 méter hosszan tártuk fel nyugat felé. Érdekessége, hogy igen mélyen alapozott, eléri a mélypince mélységét, és elképzelhető, hogy annak eredeti oldalfalát is alkotja, amelyet ma újkori téglaköpeny takar. A fal meghosszabbításában, a déli szárny pincéjének a mélypince-lejáró előtti része a középkorban épült. Ennek a pincének nyugati falát az újkori pincepadló alá mélyítve tártuk fel. A pince keleti faláról is kiderült a padló alatti mélyítés során, hogy a mélypince lejáró előtti szakasz még középkori eredetű. A török kor pusztításai után a pince padlóját jelentősen megemelve feltöltötték, északi és déli oldalfalait kijavítva vették újra használatba, keleti és nyugati oldalfalait pedig a feltöltés felett elbontották. Ettől a középkori pincétől tovább nyugat felé, az újkori pince padlója alatt, a Szent György tér 4. sz. teleknél a már említett Árpád-kori pince északi lezárását és részben betöltését tárhattuk fel. Az északi szárny alatti pincefolyosó padlóján és részben az udvar alatt egy Árpádkorban betömött pince maradványait tártuk fel. A márgatörmelékbe ásott objektum kb. 5x3 méter nagyságú, téglalap alakú, lekerekített sarkokkal. A sarkokban és középtájt az oldalfalaknál cölöplyukakat figyelhettünk meg, az egykori gerendavázas szerkezetű építmény maradványait. A kisméretű pince a telek északi határához illeszkedett. A falak kutatása közben vált világossá az is, hogy a Szent György utca 6. és 8. számú telkeket elválasztó fal is középkori eredetű alapfal, amelyet az újkorban pincefallá alakították át aláfalazás és köpenyezés segítségével. Szent György utca 8. Ezen a telken szintén jelentős középkori maradványok őrződtek meg. Az egykori középtengelyes kapubejáró mindkét oldalán középkori eredetű pincehelyiségek helyezkednek el. 178