Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190
A SZENT GYÖRGY UTCA 4-10. SZÁMÚ TELKEK RÉGÉSZETI ÁSATÁSA - ELŐZETES JELENTÉS tér északi részét használták, míg a délit betemették. A pincébe falépcsös lejáratot nyitottak az udvar felől az északi telekhatár mellett. A telek déli határfala mentén középtájon tártunk fel egy másik újkori pincehelyiséget. A téglalap alakú pincetér falai tégla-kő vegyes falazatból épültek, nagyméretű kőtömbökből, tégla falegyenekkel. Az újkori épület nehezen értelmezhető alapfalcsonkjai kerültek elő ezenkívül a telek délkeleti részén a két pince közötti részen. Egyéb alapfalrészlet nem került elő, feltehetően megsemmisültek a főhercegi palota pincéjének építése során. Az sem zárható ki, hogy az újkori épületbe egyes középkori alapfalakat is beépítettek, bár ezt igazolni nem tudtuk. Török kori maradványok A telkek területén török kori építkezésnek nem maradt fenn nyoma. A sérült, de használható épületeket a hódoltság idején is lakták, amelynek nyomai a feltárt hulladékgödrök és tároló vermek. Viszonylag kevesebb nyoma maradt területünkön a város elfoglalásával próbálkozó XVI-XVII. századi ostromoknak. Ennek oka a pincék kitisztítása és újbóli használatbavétele lehet. Két olyan középkori pinceteret találtunk csupán, amelyet a törökkor végén megszüntettek és eltömedékeltek: a Szent György utca 10. telken már megemlékeztünk a homlokzat mögötti pince beszűkítéséről, ezenkívül a Szent György utca 6. telek déli oldalán a közvetlenül a mélypince-lejáró előtti szakaszt töltötték fel ekkor. A Szent György utca 10. számú telken ugyanakkor jelentős török kori pusztulás tárult szemünk elé. Amárgába vágott mélypince folyosó beomlott, az omladékban ágyúgolyók is hevertek. A reneszánsz palota völgy felé néző homlokzata az épület pincéibe zuhant, a palota előtti várfalban számos becsapódott ágyúgolyó hevert. Középkori beépítés A középkori beépítés emlékei a város alapításának idejétől, vagyis a XIII. század közepétől kezdve maradtak fenn. A középkori telkek homlokzatának vonala mintegy 1,5-2 méterrel hátrébb húzódott az újkori homlokzat vonalánál. A telkek hátsó része viszont elért teljesen a városfalig (a XIII. században az I. városfalig, míg a XIV. század végétől kezdve a II. városfalig), tehát a középkorban nem volt bástyasétány. (A bástyasétány feltárását ld. külön.) Szent György utca 4. A telek utcai homlokzatának északi részén középkori pince keleti és északi falai, valamint nyugati falának és bejáratának csonkjai kerültek elő. A középkori pince északi fala egyben telekhatárul is szolgált. Ez az északi fal az újkori északi pincefaltól (és egyben telekhatártól) kb. 1 méterrel északabbra helyezkedik el, az újkori pincefallal párhuzamosan fut. A fal nyugati végén a sarok után közvetlenül előkerült már 1981-ben a pince eredeti bejárati ajtajának fele. Az elszedett kőkeretes, félköríves bejárat nyugat felől vezetett a pincébe. Az ajtót az újkori pince fala vágta ketté, megsemmisítve a déli szár- és ívkövet. 175
