Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190

VÉGH ANDRÁS A pince és a telek déli határa között néhány sziklagödröt leszámítva egyéb bemélyített objektum nem található, mindenütt az erősen likacsos édesvízi mészkőből álló felszínt értük el az újkori feltöltés alatt. Az újkori pince déli falával párhuzamosan délről középkori épület alapozása fut kelet-nyugati irányban, amelyet kb. a telek közepéig lehetett még megfigyelni. Innen a szintsüllyesztések teljesen tönkretették a fal további szakaszát, ezért az épület nyugati lezárását nem ismerhettük meg. A falak, a pince és a bolygatatlan sziklafelszín elhelyezkedéséből arra következtethetünk, hogy az épület bejárata a telek déli határa mentén helyezkedett el. A sziklás felszín a telek közepén erősen töredezett és ebben a sávban több nagyméretű beásással mára el is tüntették. Ezen beásások közül különös figyelmet érdemel a telek északi oldalán, a telekhatáron épült, még a XIII. század végén tömedékelt korai pince részlete (északi vége már a Szent György utca. 6. szám alá esik). A településtörténeti szempontból rendkívül jelentős objektum tájolása enyhén eltér a késő középkori telek tájolásától, jelzi annak kisebb változását az évszázadok során. (Valójában a pince a XIII. században az északról határos telekhez tartozott, a pince déli fala alkotta ekkor a telekhatárt.) A nagyméretű, téglalap alakú pincét a mállott sziklába vágták, kőből épült oldalfala erősen visszabontva jelentkezett kevéssel a pincepadló felett. A pincét betöltő földből bekarcolt díszítésű, Árpád-kori kerámia és V. István király (1270-1272) szlavón báni dénárja került elő. Nem figyelhettük meg a keleti zárófalat, mivel ennek helyén egy később épült középkori kút mélyed a hegy belsejébe. Ezen kutat egy beléomlasztott épület törmeléke töltötte ki, az omladékot a XV. században borították belsejébe. A nehéz műszaki körülmények miatt a kutat nem sikerült teljesen kitisztítani, mintegy 8 méter mélységnél kellett felfüggesztenünk a munkát. A kút déli oldalát világháborús bombatölcsér bolygatta meg. A teleknek a bástyasétányra néző újkori homlokzata mögött téglalap alakú pincét tártunk fel, amely a Szent György utca 2.-vel határos falat érintette, ám nem ért ki a Szent György utca 6. számú telekig. A pince törtkő falazatát sokszor pótolták, javították kővel, téglával vegyesen. Megfigyelhető volt egy elfalazott lejáró a délkeleti sarokban és egy másik, egykor falépcsős lejáró az északkeleti sarokban. Mindkét lejáró kelet felől, vagyis az egykori udvar felől nyílt. Figyelemre méltó, hogy a pince nyugati falának iránya középtájon kissé megtörik. A pince keleti fala köpenyezett, közepén ez a köpenyezés hiányzik és középkori téglákból rakott boltív alatt lejárat vezet a mélypincébe. A bejárat eredeti kőkereteit eltávolították, csupán azok téglával kifalazott fészkét figyelhettük meg. A folyosó a bejárat után csaknem 90°-os szögben dél felé fordul, és így halad részben a Szent György utca 2., részben a 4. számú telkek alatt található kb. 10x4 méter belvilágú, téglalap alakú mélypincéhez. Mind a folyosó, mind a mélypince dongaboltozatos, a boltozatot alkotó téglák középkoriak, az oldalfalak tört kőből rakottak. A folyosót az újkorban a felső pince felől elfalazták és márgával tömedékelték, majd a mélypince számára új lejáratot nyitottak a Szent György tér 2. felől. A felső pince padlóján több további eltömedékelt mélypince lejáró, illetve felhagyott mélypince lejáró-kezdemény került elő. A felső pince jelentős középkori átépítés jeleit mutatja. Mint említettük, a középkor késői szakaszától fogva egészen 1900 körüli bontásáig az épület a várfalakkal párhuzamos tengellyel helyezkedett el. Kiderült azonban, hogy a pincének létezett egy korábbi középkori előzménye, amely a várfalakra merőlegesen állt. A bástyasétány 176