Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190
A SZENT GYÖRGY UTCA 4-10. SZÁMÚ TELKEK RÉGÉSZETI ÁSATÁSA - ELŐZETES JELENTÉS Régészeti feltárás -1998-2000 Újkori beépítés, XX. század A feltárási terület egészén a park füvét megbontva egy kb. 10-15 cm vastag humusz, illetve ugyanekkora vastagságú homokréteget kellett eltávolítanunk, az 1997-es parkosításkor idehordott feltöltést. A homok alatt a legtöbb helyen megtalálható volt még egy sóderes, törmelékes réteg, az 1981-ben készült buszparkoló alapozásának maradványa. A buszparkoló útburkolatához víznyelők és betoncsövekből készített csatornarendszer is tartoztak (ld. 198 l-es leletmentés), amely 1,5-2 méter mélységben futott és számos régi falat áttört és elpusztított. A sódert egy változó, 10-50 cm vastag épülettörmelékes planírozási rétegen terítették, amely a második világháború utáni évek bontási törmelékével volt azonosítható. A bontási réteg a főhercegi palota egykori istállójának területén jóval vastagabb volt (130-150 cm), ugyanis az istálló falait egykori pinceszintjéig teljesen visszabontották és a padló aljzatbetonát a bontási törmelékkel töltötték fel. Ezen bontási szintről a háború utáni évek felvonulási épületeinek, műhelyeinek maradványai mélyedtek a talajba, oszlopok tövei, betontömbök, derítőaknák, meszesgödrök. Az 1944/45-ös ostrom súlyos pusztításainak maradványait is feltárhattuk. Az istálló épületén kívül négy nagyméretű bombatölcsért találtunk, amelyeknek háborús törmelékkel feltöltött belsejeiből kerültek elő robbanószerkezetek (100 kg-os romboló légibomba, aknavetőgránátok, kézigránátok, puskalőszerek). A bombatölcsérek átlagos átmérője 3-4 méter, mélységük esetenként kb. 3 méter; jelentős pusztítást vittek végbe a régészeti rétegekben és objektumokban. Az ostrom utáni tereprendezés, bontás planírozási rétege alatt feküdtek, mint már említettük, a luxusistálló alapfalrészletei, illetve pincepadlójának aljzatbetona. Az alapfalak téglából készültek, vastagságuk 80 cm, mélységük átlagosan 3 méter. (A pince padlószintje: 161,00 Afm.) A nyugati homlokzat előtt a Fehérvári-rondella szomszédságában betonozott emésztőakna készült az istállóhoz. Az istállón kívül a tereprendezés szintje alatt az egykori főhercegi kert maradványaira bukkantunk, többszörösen megújított murvás sétányok felületeire, illetve egy kb. 30-60 cm vastag, mesterségesen idehordott humuszrétegre, a növények kultúrrétegére. Ezen rétegek szintjéről, néha ezen szinteket átvágva tártuk fel a kerten átvezető századfordulós lefolyó csatorna és vízvezetékrendszer közműárkait. A csatornákat esetenként 2-2,5 méter mélységben vezették, tönkretéve az útjukba eső minden falat és régészeti objektumot. A kert és az istálló 1902 után készültek, miután a Szent György utca teljes házsorát lebontották. Az istálló betonpadlója és a kert humusza alatt már ez a bontási szint jelentkezett. Az utcai homlokzat mentén a kerti humusz általában hiányzott, mivel a főhercegi palota kerítése mellé egy keskeny, kb. 5 méter széles épületet emeltek. Az épület alatt a polgárházak maradványai már kb. 50 cm-rel az 1997-es park járószintje alatt előtűntek, míg a telkek belsejében kb. 1,5 méter mélységben kerültek napvilágra. A polgárházakat egységesen, egy időben bontották le. Az ásatás a házak pinceszintjeit tárta fel, a falak általában a boltozatok negyed-félívéig visszabontva kerültek napvilágra, kivéve az utcai homlokzatnál, ahol a falak elérik szinte a 171
