Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126
MAGYAR KÁROLY homlokzat nyugati végébe, az új rizalit középtengelyébe. A gazdasági bejárat az „A" és „B" szárnyat összekötő nyaktagban nyugat felé nyílt meg. Mindezek a változások egyúttal a homlokzatok alapos átalakítását is maguk után vonták. A keleti, dunai homlokzat még többé-kevésbé változatlan maradt, az északi homlokzat - vagyis a déli térfal - viszont generális átépítésen esett át. Mivel az északi főbejárat megszűnt, a középen elhelyezett oszlopos kapuépítményt a felette lévő szoborcsoporttal együtt elbontották, helyére mindkét szinten ablakok kerültek. A nyugati irányú, egy traktusnyi bővítés következtében az eredetileg kilenc tengelyes északi homlokzat most megnyúlt, tizenkét tengelyesre módosult (3-6-3 -as ritmusban), a két szélen enyhe kiülésű rizalittal. A tető formája - a palota egészének megfelelően - sokkal egyszerűbb lett, és lebontották a sarkokról a trófeadíszeket is, megmaradt viszont a főpárkány fölött, a tető peremén végigfutó balusztrád. A nyugati bővítmény új homlokzata megőrizte az eredeti tizenegy tengelyes kiosztást (3-5-3), csak a két rizalit áll a korábbinál előbbre. Jelentősen módosult a déli homlokzat is, ez azonban a tér arculata szempontjából nem lényeges. Az épület bővítésével együtt jelentős formai és funkcionális változáson ment át az udvar. Az eredetileg is fedett tér nyugat felé mintegy duplájára bővült, és egyben olyan központi csarnokká alakult át, amely köré a különböző szinteken a kiszolgáló és a kiállítási terek rendeződnek. A múzeum céljára átalakított „A" épületet végül csak 1974-ben adták át használójának, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumnak. (Az első kiállítást 1975. április 1-én nyitották meg.) Az építészeti tervezés munkáját Kéry Zoltán végezte, a belső építész Kis Gyula volt. 229 Mindeközben az első kisebb, leletmentés jellegű régészeti kutatásokra is sor került az általunk vizsgált területen. 1957-ben a volt Honvédelmi Minisztérium tömbje előtt Nagy Emese tudta azonosítani a Szent Zsigmond-templom maradványainak egy részletét. Az északi palotaszárny bővítéséhez kapcsolódóan 1959-ben Gerevich Lászlóék végeztek megfigyeléseket, felméréseket. Itt az egykori északi (Koldus-) kapu belső, déli oldalának maradványai bukkantak elő. 230 Sajnos ugyanekkor a nyugati bővítmény délebbi része alatti mintegy 40 méter hosszú területsávot nem tudták előzetesen feltárni. Az, hogy a középkori palota előudvarának e keskeny sávja kutatlan maradt, akkor még nem tűnt fontosnak. A helyszín kiemelkedő régészeti jelentősége csak az 1970-es években, a szomszédságában folytatott ásatások nyomán vált nyilvánvalóvá. Az északi palotaszárny átalakításán túl a téren és környékén 1956 és 1974 között érdemleges építkezés nem történt, az összkép mégis alapvetően megváltozott. Lebontották a korábbi nyugati térfalat képező istálló épületet, valamint a főhercegi palotát és annak kertjét, illetve kerítésfalát, továbbá a volt Honvédelmi Minisztérium tömbjének délkeleti sarkát. Mindezek a bontások sajnos nem csak az építészeti környezet fizikai értelemben vett megsemmisülését jelentették, hanem jól mutatták Az északi szárny átalakításáról és a múzeum kialakításáról: KOLLÁNYI 1990. 174—182.p. A kapun keresztül vezető út részlete és a kapuszék délnyugati részéhez tartozó falmaradványok nagyjából a mai nyugati homlokzat északi rizalitja alatti felületen bukkantak elő. Alaprajzukat közli: GEREVICH 1966. 13.p. 2.kép (A modern palota itt szereplő kontúrja még a bővítés előtti állapot!) 104
