Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126
A BUDAVÁRI SZENT GYÖRGY TÉR ÉS KÖRNYÉKÉNEK KIÉPÜLÉSE a tér presztízsének rapid erózióját is. Az összes épület kulturális célú hasznosítására vonatkozó 1959. évi döntéssel ellentétben mindössze egy kulturális beruházás valósult meg: a Várszínház - karmelita kolostor rekonstrukciós programja. A korábbi döntést egy 196l-es kormányhatározat is megerősítette, ám ennek ellenére a felújítást csak 1977 őszére fejeztekbe, a nagyközönségnek pedig 1978. február 11-én adták át a Várszínházat. Az együttes külső képében megőrizte az eredeti formákat, belsejét azonban erősen átépítették. Különösen igaz ez a színházra, ahol a színpadtól a nézőtéren át az előcsarnokig minden teljesen megváltozott. Az irodaépületként hasznosított egykori kolostor is jelentős átalakuláson ment át, itt azonban egyes részleteket - pl. a refektóriumot - eredeti formában őriztek meg. Az építész-tervező Kékesi László, a belsőépítész Mózer Pál volt. A színházban a más, megszűnt társulatokból szerveződött Népszínház kezdte el működését. 231 Az akadémiai intézetek céljára felújított kolostorépületben végül a több vári helyreállításban érintett Kommunális Beruházási Vállalatot helyezték el. Ez az újjáépítési program lehetőséget biztosított az első, szisztematikus régészeti feltárások lefolytatására 1961-1968 között. 232 Gerő Győző a kolostor északi és keleti szárnya alatt, illetve azon túl, a keleti várfal belső oldala mentén végzett ásatásokat, melyek során a Pasa-palota maradványai, illetve korábbi, késő középkori pincék kerültek elő. A barokk kolostori szárnyak alatt fellelt műemléki értékű romokat a felújított épület pinceszintjén vasbeton födém alatt megőrizték - ezek azonban technikai okok miatt a nagyközönség számára nem látogathatóak. (Ugyanekkor az udvar és a déli, illetve nyugati szárny alatt nem volt mód érdemi feltárásra!) A keleti várfal menti teraszon végzett munkák során bukkantak elő a középkori ferences templom sokszögzáródású szentélyének maradványai is. A templom hajójának a Várszínház (a karmelita templom) alá eső maradványait 1971-ben Altmann Júlia tárta fel. 233 Az északi templomfal előbukkanó részleteit a színház-rekonstrukció alatt annak ellenére elpusztították, hogy jó megtartásuk miatt műemléki bemutatást érdemeltek volna, s ennek technikai akadálya sem volt. Az említett helyreállításokon, illetve a bontásokon kívül a Szent György téren mintha megállt volna az idő. Tervek ugyan szép számmal, gyakran egymásnak ellentmondva születtek az egyes helyszínek hasznosításáról, azonban - a legtöbb esetben szerencsére - ezek közül semmi nem valósult meg. A volt Honvédelmi Minisztérium-Honvéd Főparancsnokság tömbnek még álló részét és a Teleki-palota helyén lévő barakkokat továbbra is az építők lakták, az istálló északi tömbje helyén az építési területekről kikerült faragott kőanyagot raktározták, a középső részen műhelyek voltak. Azaz: a tér és környéke hosszabb időre felvonulási tereppé degradálódott. Ám időközben ismét szerephez jutott a régészet. A 70-es évek elején elindult a királyi palota volt északi előudvarának nyugati oldalán a tereprendezés: elbontották az egykori Királyi istálló és az Udvarlaki őrség még álló maradványait, és buldózerekkel szintsüllyesztést hajtottak végre. Kiderült azonban, hogy a terület régészeti maradványokat rejt, s ezek tisztázására ásatásokra van szükség. Miután a helyszínen KRISZT 1979. 1.42-49.p.; Budapest Lexikon II. köt.611. p. GERŐ 1980. 158.p.959. ALTMANN 1973. 105
