Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Sipos András VÁROSI AGGLOMERÁCIÓK ÉS KÖZIGAZGATÁSI HATÁROK KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1850-1950 Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása Amikor a XX. század első éveiben a hazai kormányzati és városi döntéshozók először fontolgatták komolyan Nagy-Budapest létrehozását, az arra „megérett" környékbeli községek Budapesthez csatolását, támaszkodhattak a német nagyvárosok tapasztalataira. A német nagyvárosokat tekintették a szakszerűen irányított, hatékonyan és (az önkormányzat szűk társadalmi bázisa ellenére is) közérdek-orientáltán működő nagyvárosi önkormányzat modellszerű példáinak, és e felfogásban osztozott a nemzetközi szakmai közvélemény tekintélyes része. A német területeket a XIX. század közepétől kezdve érte el az iparosodással együtt járó urbanizációs robbanás. 1871-ben még csak nyolc olyan város volt az újonnan alapított Német Birodalomban, amely százezernél több lakost számlált. 1910-re ezek száma 48-ra emelkedett, és a népességnek 4,9% helyett 21,3%-a lakott ilyen településen. A városi területnek a környékbeli városok, községek „bekebelezése" útján történő kiterjesztése a nagyvárosi fejlődés általános kísérőjelenségének számított. 1880-1910 között 188 esetben került sor ilyen „bekebelezésre". Ezek közül 133 érintette azt a 48 nagyvárost, amelyek lakossága 1910-ben meghaladta a 100 000 főt, 46 esetben pedig azok a városok növekedtek ilyen módon, amelyek 1910-re az 50 000-100 000 fő közötti kategóriáig jutottak el. A többi városra csupán 9 bekebelezés jutott.

1 A határok kiterjesztése nem csupán kísérőjelensége, hanem egyik lényeges összetevője is volt a nagyvárosok felnövekedésének. Jó néhány város éppen ennek révén lépte túl a 100 000 fős „álomhatárt": Mannheim (1897/1899), Poznan (1900), Gelsenkirchen (1903), Bochum (1904), Duisburg (1902/1905), Mainz (1907/1908), Saarbrücken (1909), Mülheim a. d. Ruhr (1910).

2 Annak az összesített népességgyarapodásnak, amelyet az 1910-ben 50 000 főnél népesebb városok 1850 óta felmutattak, mintegy 19%-a származott közvetlenül a határok kiterjesztéséből. Mivel az új területek a további növekedés nélkülözhetetlen bázisát képezték, a közvetett hozzájárulás még jelentősebb.

3 1 REULECKE 1985. 81-82. p. 2 MATZERATH 1978. 80. p. 3 Uo. 88. p. 49