Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Szemző Hanna: Floridsdorf egyesítése Béccsel 1904-ben 93-119

Szemző Hanna Floridsdorf egyesítése Béccsel 1904-ben nak politikai kontextusába, a hatalmuk csúcsán lévő keresztényszocialisták és a fel­tartóztathatatlanul erősödő szociáldemokraták küzdelmébe illesztve teszi megragad­hatóvá. A következőkben ennek a politikai csatának a szempontjából kívánom meg­vizsgálni Floridsdorf Bécshez csatolását és az egyesítést végrehajtó keresztényszo­cialista polgármester, Kari Lueger városirányítási elképzeléseit. Lueger Bécsé Bécs három bővítése a XIX. század második felében a városi modernizáció három lép­csőfokátjelentette. Az első, az 1850-es, végleg lezárta Bécs XVII. századig visszanyú­ló „barokk" 5 vagy „arisztokratikus" korszakát és megteremtette a poszt-liberális várost. A virágzásnak indult polgári Bécsben az első kerületet körbezáró, a városközpontot vé­dő katonai erődítmények lebontása (1857), majd a terület beépítése már fizikai értelem­ben is egyesítette az addig leginkább csak adminisztratív értelemben összetartozó várost. A Ring eklektikus lakó- és középületei kőbe vésve hirdették a nagypolgárság gazdasági hatalmát és értékrendjének győzelmét: a jog uralmát, az oktatás és a kultúra (elméletben) mindenki számára szabad hozzáférhetőségét és kiemelt szerepét. Hiszen a Ring legelegánsabb helyére épült a Parlament, mellette állt a városháza és az egyetem, velük szemben pedig a Burgtheater. Lakóépületei túlnyomó többségében keveredett egymással az arisztokrácia és a nagypolgárság, ezzel is bizonyítva, hogy az utóbbi gaz­dasági meghátrálásra, exkluzivitásának részleges feladására késztette az előbbit. 6 Stefan Zweig kiváló jellemzést ad erről a korszakról visszaemlékezéseiben. Számára ez jelentette a biztonság világát: „Csaknem ezer éves Osztrák Monarchiánkban mint­ha minden örök életűnek készült volna, s az állam volt e maradandóság legfőbb sza­vatolója. A jogokat, melyet polgárainak biztosított, a parlament védte, a nép sza­badon választott képviselete, és minden kötelességének is pontos keretet szabott. .. .Mindenki tudta, mennyije van, mi illeti meg, mi szabad és mi tilos. Mindennek normája volt, meghatározott súlya és mértéke." 7 Pedig azok a változások, amelyek - sok egyéb kül- és belpolitikai tényező mellett - ennek a nyugodt bécsi világnak a felbomlásához vezettek, ekkor már érlelődtek, csak Zweig, számtalan liberális bécsi polgárhoz hasonlóan, nem vett tudomást róluk. érdek és magántulajdon összekapcsolását, mely a polgári város alapját képezte, és egyértelmű alterna­tívát javasoltak: minden városi föld köztulajdonba vételét." BENEVOLO 1981. 765-862., 863. p. 5 Hermann Broch jellemzi barokk birodalmi központként az abszolutizmus korának Bécsét. BROCH 1988. 54. p. 6 SCHORSKE 1998. 33-65. p. 7 ZWEIG 1981. 13. p. 95

Next

/
Thumbnails
Contents