Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Szemző Hanna: Floridsdorf egyesítése Béccsel 1904-ben 93-119
Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. Bécs elővárosaiban gyülekeztek azok az erők, amelyek helyet és döntési jogot követeltek maguknak, akik számára ez a korszak minden mást jelentett, csak biztonságot nem. Itt, a város szélén egyre nagyobb számban megjelenő új társadalmi csoportok a nagypolgári, liberális és kozmopolita központtal szemben sajátos, helyi kultúrát teremtettek. Új, a dialektusban, az argóban, a dalokban és a viccekben kifejeződő városi folklór jött létre, és vele együtt egy sajátos elővárosi identitás is. 8 A bővítés második szakaszával, amikor 1890-ben az elővárosokat hozzácsatolták Bécshez, elérkezett az itt lakók ideje. Az 1885-ös választójogi reform következményeként, amikor tízről öt forintra csökkentették a választójog elnyeréséhez szükséges minimális évi adó összegét, már a kisiparosok, a kiskereskedők és az alacsonyabb rangú tisztviselők is szavazati joghoz jutottak. 9 (Ezt megelőzően csak igen kevesen érezhették magukat teljes értékű bécsi polgárnak. A prosperáló székesfővárosban ugyanis nem sokaknak adatott meg a választás joga. Szavazhattak a ház- és telektulajdonosok, az évi tíz forintnál több adót fizetők, a magas rangú állami, tartományi és városi tisztviselők, a papok és a rabbik, mindenki, aki doktori fokozattal rendelkezett és a magasabb státuszú iskolai tanárok. 10 Ez azt jelentette, hogy 1869-ben, amikor már 607 000 fő lakott a székesfővárosban 1 , mindössze 27 098-nak állt jogában, hogy részt vegyen a százhúsz főből álló, az egész város ügyeit intézni hivatott községtanács /Gemeinderat/ megválasztásában. 12 ) A bővítés és a választójogi reform következményeként Bécs liberális korszakának lassan leáldozott. A keresztényszocialisták-különösen az egyesítés évében sorra kerülő tartományi választások alatt- az elővárosok védelmezőiként, a helyi érdekeket a bécsi liberális nagypolgársággal szemben képviselők pártjaként igyekeztek feltűnni. Az elővárosok közönsége pedig ideális befogadója volt a keresztényszocialisták és karizmatikus vezetőjük, Kari Lueger populizmusának. Itt, Bécs perifériáján nyitott fülekre talált minden, ami a liberalizmust, a kézművesek számára gazdasági konkurenciát teremtő, nagyipart, az új, modern világot és az általa egyenjogúsított zsidókat támadta. Lueger, kihasználva a liberális városi vezetés centrum-orientáltságát, politikai egységet teremtett a periférián. Az itt lakó és a választási rendszer harmadik kúriájába tartozó kispolgárok az ő emberei voltak. A munkások még nem rendelkeztek választójoggal, így az elővárosok Bécshez csatolása a keresztényszocialisták képviseletét erősítette. 8 MADERTHANER - MUSNER 1999. 38-68. p. 9 Ez óriási tömeget jelentett, hiszen az iparűzési adót fizetők 40%-a Bécsben ebbe a legalacsonyabb kategóriába esett. SELIGER 1989., 9. p. 10 BOYER 1981. 275. p. 11 STATISTISCHES JAHRBUCH DER STADT WIEN FÜR DAS JAHR 1907, 1909. 45. p. 12 SELIGER 1989. 96
