Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Sipos András Városi agglomerációk és közigazgatási határok... sának a jövőben kisebb népességgel, ám nagyobb területtel kell rendelkeznie" hangzott a konklúzió.

55 Természetesen ismét megjelent a Duna-Odera csatorna terve, Bécs nagy nemzetközi kikötővé fejlesztésének célkitűzése is. Mindezek után derült égből villámcsapásként érte az ankét résztvevőit, hogy 1945 októberében Bécs és Alsó-Ausztria, valamint az ideiglenes kormány képviselői megállapodtak az új tartományi határokról, amelyben a bekebelezett terület nagy részének Alsó-Ausztriához való visszacsatolásáról döntöttek. A megegyezést már novemberben hivatalosan jóváhagyta az ideiglenes kormány, 1946-ban pedig törvényerőre emelkedett, bár a megszálló hatalmak jóváhagyása hosszú évekig elhúzódott, így a rendezés csak 1954-ben lépett érvénybe. Az 1938-ban Bécshez csatolt 97 helységből 80 került vissza Alsó-Ausztriához, ezzel kialakultak a város mai határai (6. térkép). Theodor Korner szociáldemokrata polgármester a rendezést úgy értékelte, hogy az „szervesen összetartozó területek szétszakítását" jelenti.

56 Bécs pozíciói elsősorban azáltal gyengültek meg, hogy a szociáldemokrata párton belül a bécsi pártszervezet már nem rendelkezett azzal a kiemelt súllyal, mint a két világháború között. így az alsó-ausztriai szocialisták, akik az 1920-ban hozott „áldozatra" is hivatkozhattak, mely biztos kisebbségi szerepre kárhoztatta őket a tartományban, érvényesíteni tudták érdekeiket. Álláspontjuk szerint „további iparosodott területek elcsatolása a Szocialista Párt további gyengülésével járna Alsó-Ausztriában, és ezáltal az Osztrák Néppárt megerősödését eredményezné, amely éppen Alsó-Ausztriát tekinti olyan törzsterületnek, amelyben a többség elvesztése oda vezetne, hogy szövetségi szinten is lemondani kényszerülne a vezető pozícióról."

57 Bécs határainak ügyében ismét a pártpolitikai megfontolások és a tartományok pénzügyi érdekei bizonyultak perdöntőnek, amihez képest háttérbe szorultak a távlati várostervezési megfontolások. Anton Weber még 1945 novemberében, a határokról szóló megegyezés létrejötte utáni hangulatban elképzeléseket dolgozott ki a két tartomány mindaddig utópikusnak tűnő együttműködésére: közös megállapodás alapján terjesszék ki Bécs építési szabályzatának és beépítési tervének érvényét „Nagyobb-Bécs" területére, folytassák közösen a határon átnyúló infrastrukturális fejlesztéseket, állítsanak fel állandó vegyes bizottságot.

58 Az intézményes együttműködés, amely egyre több területen vezetett valódi integrációhoz, csak a határok 1954. évi végleges törvényerőre emelkedése után kezdett, hosszú évek alatt, formát ölteni.

59 55 idézi SELIGER 1995. 233. p. 56 Uo.218.p. 57 Uo. 221. p. 58 Uo. 235. p. 59 POSCH 1979. 20-21. p. 85