Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Sipos András Városi agglomerációk és közigazgatási határok... Nagy-Berlin létrehozása (1920) Az említett eredmények ellenére, az első világháború éveiben inkább a célszövetségi megoldás fogyatékosságai váltak szembetűnőbbé. A háborús közellátás megszervezése, nem utolsó sorban pedig a háború utánra történő felkészülésként értelmezhető lakáspolitikai reformok arra irányították a figyelmet, hogy az átfogó kezelést igénylő kérdések köre jóval tágabb a célszövetség részére biztosított hatáskörnél. A szövetség föderatív felépítése pedig éppen a helyi különérdekek képviseletét, az egyes községek közötti versengést építette be annak működésébe. A szociális reformtörekvések iránt elkötelezett, már említett schönebergi polgármester, Alexander Dominicus kezdeményezésére ezen megfontolásokból jött létre a „Polgári Választmány Nagy-Berlinért". Azt az álláspontot képviselte, hogy Nagy-Berlinnek közvetlenül választott irányító szervekkel kell rendelkeznie, ez azonban ne járjon együtt bekebelezéssel, hanem azok az ügyek, melyek nem feltétlenül kívánják meg a közös megoldást, maradjanak a továbbra is önálló városok és községek hatáskörében, melyek költségvetési és adóztatási jogukat is megőriznék.

44 A világháború végét és a császárság bukását követő újrakezdés időszakában meghatározó szerephez jutó szociáldemokraták viszont Nagy-Berlint központosított irányítású, egységes nagyvárosként képzelték el, aminek egyik legfőbb rendeltetése éppen az lenne, hogy biztosítsa a szociális előnyök és hátrányok térbeli kiegyenlítését. A jómódú nyugati elővárosok és a polgári pártok számára ez a megoldás teljesen elfogadhatatlan volt. Nézeteiket tükrözi Charlottenburg magisztrátusának állásfoglalása, mely szerint a szociáldemokraták által tervezett „Einheitsgemeinde" az önkormányzat levegőjét elszívó „bürokratikus irányítást jelent egyoldalú politikai vezetés alatt". Túlságosan messzemenőnek találták Dominicusék elképzeléseit is, ehelyett a célszövetség adott formájának továbbfejlesztését voltak hajlandók elfogadni újabb feladatok átruházásával.

45 Scholtz charlottenburgi polgármester egy 1919. márciusi ankéton egyértelműbben szólt az állásfoglalás indítékairól: „a bekebelezés azzal a következménnyel járna, hogy Nagy-Berlint szociáldemokrata többség uralná. E párt adóztatási elveinek ismeretében pedig feltehető, hogy a jobb módúak vállára nyomasztóan nagy terheket raknának, és ennek következtében e rétegek erőteljes elvándorlásával kellene számolni."

46 A dilemma feloldása a porosz alkotmányozó tartományi gyűlésre várt, Berlin sorsa szempontjából tehát az itt uralkodó erőviszonyoknak volt döntő jelentősége. A 401 tagú tartománygyűlésben a szociáldemokraták 169, a centralizált irányítású egységes vá44 GEMEINDEAUFGABEN... 23-27. p. 45 GROß-BERLIN ALS ENHEITSGEMEINDE 34. p. 46 Idézi LEHNERT 1991. 27. p. 79