Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. ugyan a tagok a népességszám alapján megállapított kulcs szerint delegálták, Berlin részesedését azonban a törvény 40%-ban maximálta, a 18 tagú végrehajtó testületben pedig 6 helyet biztosítottak a fővárosnak. A célszövetség részére lényegében három területen állapítottak meg hatáskört: a) a kötöttpályás tömegközlekedés, b) a beépítési és szabályozási tervek, az építési szabályzatok megállapítása, valamint c) a tartósan be nem építendő területekkel való gazdálkodás terén. Joga volt villamos vasutakat fenntartani és üzemeltetni, az ehhez szükséges útvonalakat pedig az egyes községek kötelesek voltak kártalanítás mellett átengedni; a szövetség magához válthatta a kommunális tulajdonban lévő vonalakat, a magántársaságokkal szemben pedig átszálltak rá a területhasználati szerződésekből eredő községi jogosítványok. Szabályozási vonalak megállapítására annyiban kapott jogot, amennyiben az főútvonalak, vasúti vonalak, illetve beépítés alól kivonandó területek kialakításához szükséges; ezen túlmenően „fontos közlekedési, egészség- és lakásügyi érdekből" csak a még be nem épített területeken. Végül jogosítványai közé tartozott a beépítés alól tartósan kivonandó területek megszerzése és hasznosítása (erdők, kirándulóhelyek, parkok, tavak, sportpályák, játszóterek). Alexander Dominicus schönebergi polgármester a törvényt értékelve megállapította, hogy a célszövetség hármas hatásköre értelmezhető egységes feladatként, és ennek lényege „Nagy-Berlin lakásviszonyainak alapvető reformja". Komoly hiánya ugyanakkor a hatáskörnek, hogy a közlekedés legnagyobb volumenét lebonyolító államvasutak vonatkozásában nem biztosít semmiféle befolyást, de a többi jogosítványt is igen nehéz lesz érvényesíteni a szövetség tagjainak külön érdekeivel szemben.

41 A célszövetség, noha nemcsak az egykorúak, de jórészt az újabb szakirodalom is valódi megoldást nem hozó átmeneti kompromisszumként értékeli,

42 végül is olyan integrációs formát jelentett, amely egyben biztosította az egyes települések önállóságának további fennmaradását, és fokozatos továbbfejlesztéssel, az integráció elmélyítésével a bekebelezés alternatívájaként szolgálhatott volna. A folyamatot ismét csak a politikai viszonyok alapvető megváltozása lendítette más irányba. A célszövetség rövidre szabott működése során a legjelentősebb eredményeket a zöldterületek biztosítása terén érte el: 1915-ben mintegy 100 km

2 kincstári erdőterületet és tóvidéket szerzett meg. A közlekedés terén 1918-ra jutott el a villamosvasúti társaságok tarifarendszerének egységesítéséig, 1919-ben pedig felvásárolta a legjelentősebb ilyen vállalatot, ami nagy lépés volt a leendő Nagy-Berlin tömegközlekedésének megalapozása terén.

43 41 DOMINICUS 1912. 83-97. p. 42 ERBE 1988. 749-751. p.; MATZERATH 1984. 304. p. 43 Uo. 78