Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Keresztély Krisztina: Elővárosok Párizsban és Budapesten, 1850-1950 27-48

Keresztély Krisztina Elővárosok Párizsban és Budapesten 1850-1950 kívül eső elővárosok kizárását a Párizst érintő fejlesztésekből. (Ez a „fizikai" különállás egészen 1924-ig, a védmü lebontásáig fennmaradt. Az erődrendszer helye egyébként máig látható: itt húzódik Párizs külső körútja, melyet szociális lakásokkal együtt az 1940-es években építettek, valamint a „Périphérique", a Párizs körül a hatvanas években kiépített autópálya-körgyűrű is.) A XIX. század második felében és a XX. század elején „hatalmi várospolitikával" jellemzett építkezések minden esetben megálltak a város közigazgatási határainál. Ezt mutatja Párizs metró térképe: az 1900-tól kiépülő metróvonalak csak a két világháború közötti meghosszabbítások révén vezetnek el a város közvetlen közelében található elővárosokig. Ezt mutatja a Haussmann nevéhez fűződő infrastruktúra-fejlesztési politika is: a Párizs területén mintaszerűen kiépült, a város úthálózatának tükörképét adó csatornahálózat a város határainál „véget ér", az elővárosok infrastrukturális problémáit viszont a XIX. század központosító fejlesztési politikája egyáltalán nem érintette. Az elővárosoktól való elzárkózás, bár kevésbé látványosan és egyértelműen, Budapesten is megfigyelhető. A nagy építkezések nem hatottak olyan közvetlen módon az elővárosi fejlődésre, mint Párizsban. A város jórészt maga sem volt beépített, az elővárosok pedig falusiasak voltak, a közvetlen kapcsolatok kérdése (pl. a közös infrastruktúra) még nem merült fel. Az elővárosok növekedését, parcellázását azonban Budapesten is felgyorsította a főváros modernizálását szem előtt tartó várospolitika. Az 1893-as építési szabályzat a külső kerületekben magas parcellaminimumot határozott meg, hogy a befektetőket a földszintes családi házak helyett inkább bérházak építésére ösztönözze. (Az építési kedvezmények, kölcsönök stb. is mind elsősorban ezeket az építkezéseket támogatták.) A szegényebb rétegeknek csak az elővárosokban volt módjuk családi házak építésére, ami további ösztönzést adott e települések növekedésének. Az elővárosok problémájának előtérbe kerülése A századfordulóra mindkét fővárosban fokozatosan tudatosultak az elővárosokkal összefüggő várospolitikai problémák. Budapesten ez első megközelítésben közigazgatási kérdésként jelentkezett, ami a főváros és az elővárosok közötti intézményes kapcsolatok hiányára vezethető vissza. Az erősen központosított közigazgatási rendszer és az állam hagyományosan erős szerepvállalása miatt Párizsban a főváros és az elővárosok szembenállását a közigazgatási szempontok kevésbé magyarázták. A Szajna megyei elöljárónak mindkét területre kiterjedő jogosítványai miatt a francia főváros és elővárosai messze nem voltak egymástól annyira független, élesen szemben álló politikai érdekeltséget képviselő igazgatási területek. Párizsban a városnak és elővárosainak közigazgatási egyesítése ezért soha nem is jelentkezett politikai célként úgy, mint Budapesten. A város és elővárosai közötti feszültség itt sem volt isme39