Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Keresztély Krisztina: Elővárosok Párizsban és Budapesten, 1850-1950 27-48

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. r s Párizs növekedése viszonylag kiegyensúlyozott képet mutat az 1800-as és az 1900-as években, Budapesten viszont a városegyesítés és a nagyarányú építkezések hatására az addigi növekedés üteme megugrott, kiterjedtek és átalakultak a főváros nemzeti és nemzetközi szerepkörei is. Miközben Párizs, Európa kulturális „fővárosa" vitathatatlan központi szerepkörökkel és stabilan növekvő népességszámmal rendelkezett (1870-ben közel 2 millió, 1900-ra 2,5 millió lakos), addig Budapest egy 300 ezres lakosságú, erősen lehatárolt nemzetközi szerepkörökkel rendelkező városból lett a Monarchia második fővárosa a századfordulóra (1900-ban 733 ezer lakossal). Párizs és Budapest fejlődése közötti egyik különbség tehát a két város eltérő növekedési ütemében jelentkezik. A másik különbség a „városmag", vagyis a közigazgatási határokon belüli városi terület és az elővárosok növekedésének fáziseltérésében mutatkozik. A két város és elővárosai népességnövekedése 1866-1949 Forrás: KSH; SOULIGNAC 1993. Párizsban már a XIX. század első felében megindult az elővárosok kialakulásának folyamata. Az első külvárosok, melyek a város nyugati határán túl épültek ki, kizárólag lakóhelyi funkcióval rendelkeztek. A Párizs és Saint-Germain en Laye közötti terület a zsúfolt fővárost elhagyó magas státuszú társadalmi rétegek lakóhelyévé vált. Jellegzetes példája ennek a folyamatnak Le Vésinet, a század harmincas éveiben 28