Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Pándy Tamás: Nagy-Budapest egy kistelepülés kisemberének szemével : Pestszentimre a Városban 273-287

Pándy Tamás Nagy-Budapest egy kistelepülés kisemberének szemével sere alkalmas (nagyvásár-telepi zöld) hulladékot, a cséri kokszot, éghető anyagot és egyéb „kincseket". A nagyobb létszám azonban ott tolong a bányafelügyelő előtt, és esedezik a fejedelmi kegyért, hogy a lehúzó előtti sorba kerüljön, ahol még „aranybánya" a szemét. A horgos krapacs nevű szerszámmal kibányászott értékekkel megpakolt kiskocsival, taligával, zsákkal indulhat hazafelé a guberáló. Már csak a lehúzónak és a felügyelőnek kell megfizetni a jó helyet, a gazdag zsákmányt. A bűzt árasztó, rongyokba burkolt lényekről néha nehéz megállapítani emberi mivoltukat. Sok mendemonda kering a krapacsvégre került hatalmas arany, ezüst értékekről. A szomorú valóság ezzel szemben a betegségeket terjesztő patkányok hada, a bányában talált ennivalótól mérgezést szenvedő gyerekek, az állandóan égő bánya füstjétől fuldokló soroksárpéteriek, a tűzbe eső emberek halála - ez köthető a Budapest szemetjét feldolgozók legendájához. A szemétbánya „áldásos" tevékenységéhez tartozik az a tény, hogy Pestszentimrének soha sem lett központja. Az 1889-es parcellázáskor ugyan kijelölték négy egyház templomterét, a községháza helyét, a centrumot, melyhez széles utak vezettek, mégsem épült meg egyik sem. A mai Ady Endre - Törvény utca tengelyébe tervezett nagy térre csupán a Vásáros (Piac) tér emlékeztet.

6 Az egyházak sorra adogatják el itteni - ingyenesen kapott - telkeiket, mivel a szemétbánya bűze, füstje, patkányhada száműzi az emberi lét alapnormáját, a lelki megnyugvást, az áhítatot. Az elmenekülök a relatíve szélesebb Nemes utcát jelölik ki, mint a település új központi térségét. A „Magyarország legszegényebb települése"- korszak kiemelkedő eseménye, hogy 1924-ben a lakosság közadakozásból épületet vásárol községháza részére a Nemes utcában. A fillérek heti gyűjtése közben meg sem fordul a fejekben, hogy ugyan mikor lesz itt önállóság. 1930-ban érkezik el az oly régen - de nem a megvalósult feltételekkel - vágyott szabadság, az elszakadás Soroksártól. A közel 10 000 lakosú Soroksárpéteri egy csipetnyi földet sem kap Péteripuszta ősi területéből, hisz az 5200 holdból mindössze 1242 jár az önálló községnek, csak a kiparcellázott településrész a nászajándék. A községrész Soroksár által kinevezett-jegyzője, Orbán Kálmán így ír a témáról: „.. .a felettes hatóságaink. .. bizonyára át fogják csatolni azon területeket, amelyeket a jövendő nagyközség fejlődése érdekében szükségesnek tartanak. Mert el sem képzelhető, hogy azon hatóságok, amelyek hivatva vannak őrködni a községek felett, mintegy megfojtsák az új községet már a születésekor."

7 A tények azonban az utóbbit igazolják, a település ma is szenvedi a terület hiányát. (A korabeli Péteri területén épült fel a Nagybani Zöldség6 Pestszentimre Gyűjtemény: Új-Péteri-Puszta (Bernát-falva) vázrajza - eredeti parcellázási térképe. 1898. 7 ORBÁN 1928. 275