Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. képzelések, melyek mentén megindulhat a gondolkodás egy egészségesebb közigazgatási struktúra kialakításáról. Véleményem szerint a legfontosabb szempontok a következők: Az 1994-es önkormányzati törvénymódosítás utáni tapasztalatok egyre világosabban azt mutatják, hogy a budapesti térség közigazgatási rendszerének speciális vonásokkal kell rendelkeznie, nem alkalmazhatók rá automatikusan az ország területi közigazgatására vonatkozó általános szabályok. Álláspontom szerint tehát külön törvényt kell alkotni Budapest fővárosra és térségére. A budapesti agglomeráció egészének harmonikus fejlődését csak a régió egészét egységként kezelő igazgatási és területfejlesztési szemlélet biztosíthatja. A közigazgatási struktúrának tekintettel kell lennie a regionalizálódás folyamataira is, hiszen Budapestnek esélye sincs európai központi szerepkörök betöltésére, ha nem képes kialakítani saját régióját és ezen belül a megfelelő munkamegosztást a város és környéke között. A budapesti agglomeráció - mint nagyvárosi (egyben fővárosi) térség - speciális problémáit, a közigazgatási és területfejlesztési feladatok összetettségét, a gyorsan változó térszerkezethez való alkalmazkodás követelményeit csak egy rendkívül rugalmas közigazgatási szisztéma követheti. Feltétlenül olyan megoldás tenné a leginkább működőképessé a rendszert, mely a közigazgatási kapcsolatrendszer szorosságát a valós térszerkezetnek megfelelően és a feladatok szerint differenciálva szabályozza. A Központi Régió körvonalait és belső szerkezetét a reálfolyamatok nem a hagyományos közigazgatási határok mentén rajzolják ki. Milyen az a térszerkezet, melyhez az új szabályozásnak alkalmazkodnia kellene? Maga a budapesti agglomeráció sok vetületben tagolódik. Követ egy hagyományos gyürüs szerkezetet, melyben világosan elkülöníthetőek a „city", a peremkerületek, a szűkebb agglomeráció és a tágabb agglomeráció határai. Ehhez kapcsolódik egy Budapest körül kialakuló harmadik övezet is, melyet egy - részben Pest megyén kívüli - városgyűrű határoz meg, mint pl. Esztergom, Székesfehérvár, Dunaújváros, Hatvan, Kecskemét. E városok mint centrumok fejlődése vitathatatlanul kapcsolódik Budapesthez, miközben Pest megye távolabbi alföldi területeinek, pl. Nagykőrös, Cegléd vidékének kötődése gyengül. Az agglomeráció térszerkezete azonban sávosan is markánsan tagolódik. Szorosabban összefonódnak az egy-egy sávban lévő budapesti kerületek és települések. E tagozódás tengelyét általában közlekedési főútvonalak adják. (A sávos tagozódásra vonatkozó tudományos vizsgálatok szerint a budapesti agglomerációban kb. 9 kistérség körvonalazódik.) Az általános gyűrűs és sávos tagozódás mellett a különböző funkciók szerint is teljesen eltérő körzetek rajzolódnak ki a térségben. Érvényes ez az önkormányzati funkciókra is, ahol egyes feladatok (pl. területfejlesztés, közlekedés, környezetvédelem stb.) az egész agglomerációra kiterjedő koordinációt követelnek, míg egyes „középszintű" feladatok (oktatás, egészségügy, hulladékkezelés, víz- és szennyvízrendszer 192