Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. A volt községháza épülete Budatétényben BTMKiscelli Múzeum Fényképtár A törvénymódosítás egyáltalán nem érte el eredeti célját. Az „egységes" fővárosi igazgatás biztosítására a fővárosi önkormányzatnak juttatott többletjogosítványok nem tűnnek elegendőnek. A területi elv mellőzése a város irányításában, a Fővárosi Közgyűlés direkt és kizárólagos politikai meghatározottsága sokkal erősebb ellenhatást fejt ki, mivel az együttműködés, a konszenzusok kialakításának egyértelmű gátjává vált. A városfejlesztés (sőt lassan már a városműködtetés is) politikai, hatalmi játszmák színterévé csupaszodott. Ez akadályozza azt a folyamatot, mely alkalmassá tenné a városszerkezetet az új városi funkciók befogadására, valamint gátolja a városon belül meglévő egyenlőtlenségek csökkentését. A tipikus nagyvárosi problémákkal (közlekedési káosz, hulladék- és szennyvízkezelés megoldatlansága, környezetszennyezés, belvárosi épületek leromlása, közbiztonság stb.) pedig csak minden szereplő (a kormány, a főváros, a kerületek) együttes fellépésével lenne esély felvenni a harcot. Az 1994-es törvénymódosítás nem jelentett előrelépést abból a szempontból sem, hogy egy világosabb, kevésbé ellentmondásos igazgatási szerkezetet alakítson ki. A 188