Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200
Perger Éva Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái település speciális funkciókkal rendelkezhet és ezzel körzeti szerepet tölthet be az egész térségben. Az 1950-es városegyesítés után tehát a közigazgatási határok egyszerre lettek „tágak", mivel túlnőtték a funkcionálisan és városképében valóban egységes város határait, és „szűkek", miután az agglomerációs gyürü teljes közigazgatási elszakítottsága fennmaradt. Az egész időszakot jellemezte a közigazgatás nagyfokú rugalmatlansága. Nem csak a település- (és járás-) határok, hanem a különböző szolgáltatások körzethatárai is viszonylag erős „vonalakat" húztak a térségben. Igazságtalanok lennénk, ha nem ejtenénk szót arról, hogy a szocializmus éveiben is történtek kezdeményezések a közigazgatás - ezen belül a fővárosi igazgatás - korszerűsítésére. Az egypárti hatalom állandóan vissza-visszatérő dilemmája volt, hogyan lehetne a közigazgatási rendszeren belül a népképviselet elvének megfelelően növelni a területi közigazgatási egységek (tanácsok) súlyát, egyre jobban érvényesíteni bennük az önkormányzati jelleget, közben azért fenntartani az erősen központosított hatalmi struktúrát. Természetesen, miután egymásnak gyökeresen ellentmondó követelményekről volt szó, ez a törekvés csak látszólag valósulhatott meg. 1 Az agglomeráció fejlődésének folyamatát, Budapest és környékének egymásrautaltságát, összefonódottságát pedig csak egy statisztikai, tervezési körzetbeosztás jelezte, az agglomerációs települések körének 197l-es lehatárolása. Igazi fordulatot a nyolcvanas évek hoztak mind a főváros és környékének fejlődésében, mind általában a közigazgatás átalakulásában. A járások megszüntetésével, a tanácsi gazdálkodás merev szabályainak feloldásával lépés történt egy önkormányzati rendszer kiépítése felé. A városkörnyékek kialakításával új közigazgatási beosztás is született. Ez a rendszer a főváros és környékének közigazgatási felosztását is érintette, mivel önálló városkörnyéket szervezett néhány agglomerációs város (Szentendre, Budaörs, Érd, Szigetszentmiklós, Dunakeszi), vagy más Budapesthez viszonylag közeli város (Vác, Gödöllő, Monor, Dabas, Ráckeve) köré. Az új beosztás lényegében továbbra is elszakítottan kezelte a fővárost és Pest megyét. Az agglomeráció hivatalos körzetének települései e rendszerben bizonyos esetekben az agglomeráción belüli, más esetekben azon kívüli központokhoz kapcsolódtak. Az agglomeráció kezelésének problémájára komoly kutatómunka indult meg, mely megoldást keresett a főváros és térségének közigazgatási összekapcsolására. A javaslatok egyöntetű állásfoglalása szerint Budapest és agglomerációja oly mértékben összefonódott, hogy ennek következményeit az igazgatásban érvényesíteni kell. 1 Itt csak utalnék az 1954-ben kiadott II. Tanácstörvényre, az 1965-ös kormányhatározatra, mely a reformfolyamat elindulásával megszüntette a tanácsok szakigazgatási szerveinek közvetlen ágazati minisztériumi alárendeltségét, valamint az 1971 -es III. Tanácstörvényre, mely deklarálta, hogy a helyi tanácsok tevékenységében egyaránt fellelhetőek állami és önkormányzati elemek, míg a megyei tanácsok és szerveik elsősorban állami feladatokat látnak el. 181
