Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. E vélemény tükröződött a tervezési gyakorlatban is. Az új, 1989-ben elfogadott fővárosi ÁRT (melynek végrehajtása már elmaradt) agglomerációs keretekben készült el. Bár a városszerkezet alapstruktúrája e tervben sem változott, jelentős előrelépés volt, hogy a város fejlesztését kerületekre bontva taglalta, és a város legintenzívebben fejlődő területének a külső pesti kerületek gyűrűjét (IV., illetve XV-XXI. kerületek) jelölte meg. A terv számolt az agglomerációs gyűrűvel, de ezt sajátos fővárosi nézőpontból tette. Egyrészt továbbra is a fővárost kiszolgáló szerepet szánt az agglomerációs településeknek, olyan területként kezelve őket, melyre a városfejlődés érdekében szükség lehet. Másrészt ez a terv is arra alapozta elképzeléseit, hogy az agglomerációs lakosság továbbra is Budapesten találja meg a munkát, a közszolgáltatások jó részét, a kereskedelmi ellátást és a szórakozást. A külvárosi központrendszer fejlesztését többek között éppen a környező települések lakosságára számítva szorgalmazta. Budapest és térsége az önkormányzatiság megszületésekor 1990-ben a polgári demokratikus úton választott országgyűlés az alkotmány módosításával, az önkormányzati törvény és az ahhoz kapcsolódó törvények megalkotásával megteremtette a feltételeit a jogállam egyik alapintézményének kialakításához. A főváros jelentőségét és közigazgatás-szervezésének bonyolultságát jelzi, hogy az önkormányzati törvény alapján 1991-ben külön törvény született a főváros és a fővárosi kerületek önkormányzati rendszerének szabályozására.

2 Az önkormányzati törvény politikai meghatározottságát jól tükrözi, hogy az előző évek központosított igazgatási hagyományaival való szakítás igénye miatt erős hatáskörű és széles feladatkörű helyi önkormányzatokat hozott létre. A jogalkotók kevésbé koncentráltak a helyi szintnél magasabb, térségi igazgatás kérdéseire, a demokratikus elemek pedig nagyobb hangsúlyt kaptak, mint az igazgatás- és szolgáltatásszervezés hatékonysági, gazdaságossági követelményei. Budapest esetében ez azt jelentette, hogy a fővárosi törvény a kerületeket és a fővárost egyenlő jogállású helyi önkormányzatokként deklarálta, melyeknek csupán feladataik és hatáskörük különbözik. Az önkormányzatok feladat- és hatáskörét megállapító törvényben meghatározták, hogy a fővárosban melyek a kerületek, illetve a főváros feladat- és hatáskörei. Főszabályként a kerületi önkormányzatok az alapfokú közszolgáltatásokkal összefüggő feladatokat kapták meg, a fővárosi önkormányzat pedig azokat a kötelező és önként vállalt települési feladatokat, melyek a kerületi önkormányzatok illetékességét meghaladják, mivel több kerületet vagy a főváros egészét érintik, illetve a fővárosnak az országban betöltött különleges helyzetéhez kapcsolódnak. (A törvény 2 1991. évi XXIV. törvény a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról. 182