Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Beluszky Pál: Az elővárosok útja Nagy-Budapesthez 121-152

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. A rákospalotai Fő utca a Búza-féle vendéglővel, 1916 F SZÉK Budapest Gyűjtemény A társadalmi szerkezet következményei sokrétűek: a középosztály igényeit kielégítő intézmények, pl. a középiskolák későn és kis számban alakultak ki, a kereskedelem évtizedeken át a kisjövedelműek igényéhez alkalmazkodó szatócskereskedelem maradt. A századforduló után a községek - később városok - vezetésében a baloldali politikai erők, mindenekelőtt a szociáldemokraták jelentős szerepet kaptak. A társadalmat, a településeket az ideiglenesség, az állandó változás, a zsúfoltság, a rohamosan növekvő lakosság szükségleteit soha utol nem érő ellátás-szolgáltatás és infrastruktúra jellemezte; burkolatlan utcák, sártenger, a csatorna és vízvezeték hiánya, gyér közvilágítás és így tovább. A rohamos növekedés nehézségei, következményei ellenére a századfordulón már mutatkoztak a településsé, közösséggé formálódás jelei, első eredményei. A telepek, elővárosok egy része már az első világháború előtt közigazgatási önállóságot nyert, kialakította községi szervezetét (Újpest pedig rendezett tanácsú várossá vált), létrehozta legfontosabb intézményeit - elemi iskolák, polgári iskolák, közegészségügy, tűzoltóságok, egyletek stb. -, megkezdték a közművesítést. Ezen erőfeszítéseknek inkább csak az első világháború után mutatkoztak meg a gyümölcsei, akkor is 134